Gellért-hegy

A Duna budai oldalán helyezkedik el, 139 m-re emelkedik a Duna fölé (tengerszint feletti magassága 235 m), Budapest látképének egyik meghatározó eleme. A hegy nagy része látogatható parkterület.

A park egész területében természetvédelmi terület, többek között olyan ritka növényeknek ad otthont, mint például a fokozottan védett csikófark (Ephedra distachya) és a Magyarországon egyedül itt található sárgás habszekfű (Silene flavescens).

A védett parkterületnek gazdag madárállománya van, amit télen lelkes önkéntesek védenek etetéssel.

A hegy látképét jelentősen meghatározza a hegytetőn levő gellérthegyi fellegvár, közismert nevén a Citadella és a Szabadság szobor. Az ide felsétáló látogató gyönyörködhet a világörökség részét képező budapesti panorámában, ami kedvelt turista látványosság is egyben.

A hegy lehetőséget nyújt az ide látogatóknak kellemes sétákra erdős környezetben, továbbá a hegy tetején kialakított ligetes területen a minden évben kiültetésre kerülő szemet gyönyörködtető virágágyások mellett a padokon megpihenve felüdülést talál a hétköznapok rohanásában megfáradt lélek.

A hegy déli oldalán található az egyedülálló csúszdás játszótér, a lejtőn kialakított játszótéren 5 különböző csúszda (csőcsúszda, egyenes csúszda, kanyargós csúszda, hullámos csúszda, széles kisgyerekes csúszda) szerez örömet a gyermekeknek. A déli oldalon, közvetlenül a Gellért tér felett található egy kifejezetten kisgyermekek igényeinek megfelelően kialakított játszótér, a hegy tetején pedig hinták és homokozók várják a gyerekeket.

Mivel mikroklimatikus tulajdonságai főleg a déli oldalán nagyon kedvezőek, az 1800-as évek végéig gazdaságilag hasznosított terület volt, gyümölcsös kertek, szőlőültetvények borították. Felparcellázása, parkosítása a filoxéra vész után kezdődött, mely kiirtotta a hegyen található ültetvényeket. A park építése több lépcsőben történt, az első rész 1902-ben készült el, az Erzsébet híd lábánál, a hegy északi oldalán levő terület kiépítésével. Ekkor állították a Gellért szobrot és ekkor készült el a vízesés is. Ezután az 1920-as és 30-as években angolkert stílusban folytatódott a parkosítás a hegy déli oldalán. Ebben az időben került a meglevő barlangrendszerekből robbantással kialakításra a Sziklakápolna. Legkésőbb a hegy teteje került parkosításra, 1954-ben és 1965-ben.