Külső-tó

A tihanyi táj szépségében három tó játszik fontos szerepet: a Balaton, a Külső-tó és a Belső-tó. A felsorolás azonban nem teljes, mert csapadékos években feltűnik a negyedik is: a Rátai-csáva. A félsziget mindhárom beltava egykori vulkáni kráter helyén keletkezett, egyszerűen a csapadékvíz összegyűlése révén. Forrás vagy patak nem táplálja őket, az magyarázza időszakos kiszáradásukat is, melyre az utóbbi évszázadokban mindhárom tó esetében volt már példa.

A Külső-tó a félsziget egykori vulkánjának fő kráterében keletkezett, erősen feltöltődött, sekély tó, a tengerszint felett 116 m magasságában. Az 1800-as évek elején levezető csatornákat ástak, hogy a tó vizét az Aszófői-séden keresztül a Balatonba vezessék. A lecsapolt területeket kaszálóként hasznosították. 1976-ban az akkori természetvédelmi hatóság vette át a terület kezelését. A levezető csatorna lezárásával ekkor kezdődött meg a tó eredeti állapotának visszaállítása. Az azóta eltelt két és fél évtized alatt a vízi növényzet teljesen visszatelepült, s megjelentek a vizes élőhely jellegzetes állatfajai is. Gazdag, a vízhez kötődő rovarvilág, különösen sok ritka szitakötőfaj találta itt meg életfeltételeit. Nagyszámú kétéltű és hüllő él a tóban, a mocsári teknős (Emys orbicularis) állomány kiemelkedő. A madarak közül itt is költ a nyári lúd (Anser anser) és a barna rétihéja (Circus aeruginosus), az utóbbi években pedig vörös gém (Ardea purpurea) fészkeléséről is tudunk. Fontos őszi táplálkozóhelye a gémféléknek, mivel a sekély víz ideális e fajok vadászati módszereinek. A vonulás előtt gyakran 20-25 nagykócsag (Egretta alba) is tartózkodik egyszerre a tavon.