Margitsziget Domonkos kolostor

A XIII. században épült domonkos rendi apácakolostor védőszentje Szűz Mária. A romkert elemei a templom, Szent Margit sírja és az apácakolostor. A kerítésfalai várszerűek, a templom boltozata gótikus stílusú. A templom alaprajza ciszter formájú, szentélye nyolcszög alakú. A kolostor része volt a káptalanterem, a dormitórium, a refektórium és a konyha. A kolostortól nyugatra kórház állt kápolnával a zarándokoknak, és vendégházzal a királyi család tagjainak.

A kolostort IV. Béla építtette Szűz Mária tiszteletére, alapítólevele 1259-ből ismert. IV. Béla a tatárjárás után tett fogadalmat, miszerint lányát, Margitot az egyháznak ajánlja. A Boldogasszony-zárda mellé várszerű királyi udvarház is épült, patkó alakú saroktoronnyal. A kolostorkerthez már 1251-ben vízvezeték szolgáltatta a vizet. Margit 1252-ben érkezett a Nyulak-szigetére, mely királyi birtok volt. A zárdát először az ágostonosok, majd a domonkos rendiek irányították. A kolostor hatalmas birtokokkal rendelkezett, támogatta a pápa, valamint gazdag, előkelő családok. 1266-ben itt kötött békét IV. Béla a fiával és itt is halt meg 1270-ben. Margit síremléke 1271-ben készült vörös márványból, később 1335-ben fehér márványból. Itt halt meg IV. László felesége, Erzsébet asszony is, akit a kolostor templomában, Margit és V. István király sírja közelében temettek el. A kolostort többször átépítették, utoljára Mátyás király uralkodása alatt. Az apácák végleg a török megszállás alatt hagyták el, azóta romterületként látogatható. A romkert jelentősége Margit 1944-es szentté avatása után még jobban megnőtt.

Az Árpád- vagy a Margithídtól a 226-os autóbusszal vagy gyalogosan. A Margitsziget Árpád-híd felőli végéhez van közelebb, a Víztorony szomszédságában.