Batsányi János emléktábla és dombormű

BATSÁNYI JÁNOS költő (Tapolca, 1763. május 9. – Linz, 1845. május 12.)

A legismertebb tapolcai, az alsó tó partján, a ma nevét viselő utca 12. sz. házának udvari épületében született. A szülőházat a 19. sz. végén elbontották. A templomdombi kántorházban működő népiskolában járt. Gimnáziumi tanulmányait Keszthelyen, Veszprémben és Sopronban, jogi tanulmányait Pesten végezte. Itt került kapcsolatba az irodalmi élettel és a felvilágosodás eszmerendszerével. 1787-től az Orczy család támogatásával Kassán lett kamarai gyakornok, majd írnok. Valószínű, hogy itt lett szabadkőműves.

Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal együtt megalapította a Magyar Museum (1788-1792) c. első hazai irodalmi folyóiratot, amelyet a második számtól már egyedül szerkesztett. Vezető szerepét tudatosan vállaló irodalomszervezőként hatása kiterjedt az egész országra. Költészete a nemesi reformizmus jegyében bontakozott ki és a polgári reformok irányába fejlődött. Verstani törekvései ( pl. az óda műfajának megújítása, az epigramma tökéletesítése, stb.) nagy hatással voltak kortársaira. Mindhárom korabeli versrendszert mesterien alkalmazta.

1793-ban forradalmi versei miatt elvesztette állását és elhagyta Kassát. 1794. szeptember 10-én, Budán a jakobinus összeesküvésben való részvétele miatt elfogták és egy évi fogságra ítélték. Szenvedéséből gyönyörű versek fakadtak. A kufsteini várbörtönből 1796. május 26-án szabadult, és Bécsben lett hivatalnok. Itt bekapcsolódik a császárváros élénk társadalmi és művészeti életébe. Bécsi éveinek fő műve a Der Kampf (A viaskodás, 1799-1809) amely a bonapartizmussal rokon világképének művészi lenyomata.

Édesanyja halálakor, 1800-ban járt utoljára Tapolcán. Megismerkedett Baumberg Gabriellával akit 1805-ben feleségül vett. 1809-ben pontosította és kiegészítette Napóleon magyarokhoz intézett proklamációját. A távozó franciákkal együtt Párizsba ment, ahol egykori kufsteini rabtársa Maret államtitkár kegydíjat járt ki számára. 1815. augusztus 5-én a Párizst megszálló osztrák katonák elfogták, majd Spielberg várbörtönébe szállították, ahonnan csak egy év múltán szabadult.

Ezután kijelölt lakhelyén Linzben, feleségével együtt élt haláláig. A hazai irodalmi- és közélettől elszakítva már keveset alkotott. Utolsó éveiben csak néhány hazai íróval tartott kapcsolatot. 80 éves születésnapjára a MTA tagjai közé választotta. Zaklatott életműve a magyar irodalom egyik korszakos csúcspontja. Ő volt az első magyar forradalmár költő, aki a személyesség addig nem tapasztalt hőfokán alkotott. A magyar felvilágosodás rendi, majd polgári változatát képviselte, amely a modern közéleti irodalom felé vezetett.

Linzben Gabriella mellé temették el, de 1934-ben országos mozgalom keretében hamvaikat Tapolcára hozták. Kultusza szülővárosában már több mint száz éves. Nevét Tapolcán intézmények, emléktáblák, szobrok őrzik, emlékét a Batsányi Emlékbizottság tartja ébren. A múzeum épületének falán található emléktábla szövege: „Ebben az épületben kezdte alsófokú iskolai tanulmányait Batsányi János 1768 - 1845 Tapolca szülötte. A Magyar Felvilágosodás korának jeles költője. Tapolca Város Önkormányzata 2006.”

• WEB: Tapolcai Életrajzi Lexikon (lekérés: 2025.07.04)