Gárdonyi Géza Emlékmúzeum

A Gárdonyi Géza Emlékmúzeum Gárdonyi Géza egri otthonában berendezett, 1952-ben megnyílt irodalmi emlékhely, ahol az író 1897-től 1922-ben bekövetkezett haláláig élt és alkotott. A Gárdonyi utca 28. szám alatt működő múzeum a Dobó István Vármúzeum szervezeti egysége. Egykori muzeológusa, Korompai János tevékenysége nyomán közel eredeti állapotában rekonstruálva, az író egykori bútordarabjaiból, berendezési tárgyaiból, relikviáiból és könyvtárából összeállított állandó kiállítás várja a látogatókat.

Az 1891 után Budapesten újságíróskodó Gárdonyi a főváros társadalmi életéből kiábrándulva vidéken keresett magának lakhelyet. 1896 októberében Egerben járt, s barátai ösztönzésére 1897. február 10-én 750 forintért vásárolta meg az egri vártól keletre elterülő Sáncnegyedben, a Hóhér-domb lankáin álló Takács utcai parasztházat. Március végén indultak meg az átalakítások, melyek során megemelték a házfalakat, a kisebb ablakokat nagyobbakra cserélték le, továbbá új cserépfedés került a tetőre. Az író édesanyjával és két idősebb fiával – Sándorral és Józseffel – 1897. június 22-én költözött Egerbe. A ház a hagyományos háromosztatú parasztházak alaprajzi sajátosságainak megfelelően a déli oldalán húzódó tornácból, belül pedig egy pitvarból (előszobából), és az abból balra, illetve jobbra nyíló egy-egy szobából áll. A balra eső – az utcára, illetve az egri várra néző – szobát az író foglalta el, itt alakította ki hálóhelyét és első dolgozószobáját, a család többi tagja a hátsó szobát foglalta el, a könyveket pedig az egymásra torlódó könyvesszekrényekkel jobb híján az előszobában helyezték el.

A helyszűke hamarosan nyilvánvalónak bizonyult, emellett Gárdonyit zavarta munkájában az utcáról beszűrődő zaj. Így hát kapva kapott az alkalmon, amikor megvételre ajánlották a szomszédos területet: megvásárolta, és családja számára 1899-ben egy új házat építtetett rajta. Ugyanakkor megtoldotta a régi ház hátsó szobáját, hogy az kétszeresére növekedett, és itt alakította ki új dolgozószobáját, míg az utcafronti szobát továbbra is hálószobaként használta. A meghosszabbított rész fölé, a mennyezetbe ablakot vágatott, így dolgozóasztala közvetlen természetes megvilágítást kapott. Kevéssel később a hálószobája előtti földsávot is megvásárolta a várostól és előkertet alakított ki az így nyert területen, míg háza körüli kertjét valóságos arborétummá fejlesztette. Huszonöt éven keresztül, 1897 nyarától egészen 1922. október 30-án bekövetkezett haláláig élt itt az író. A teremtő egri magányhoz, „egri remeteségéhez” kötődnek életművének maradandó darabjai (Az én falum, 1898., Egri csillagok, 1901., A láthatatlan ember, 1902., Isten rabjai, 1908., Szunyoghy miatyánkja, 1913., Ida regénye, 1920., stb.).

Halálát követően fiai eredeti állapotában őrizték meg a lakóház berendezését és relikviáit. Idősebbik fia, Gárdonyi Sándor a második világháború során is mindent megtett a hagyaték megőrzéséért, és végül törekvései eredményeként 1952-ben a régi házban az eredeti bútorzattal és Gárdonyi közel teljes magánkönyvtárával megnyílt a Gárdonyi Géza Emlékmúzeum. Az egyben maradt hagyaték egy része – levelezések, jegyzetek, okmányok, újságkivágatok, berendezési tárgyak – ekkor a Dobó István Vármúzeumba került, s az emlékmúzeumban Gárdonyi tízezer kötetesre rúgó magánkönyvtára, illetve házának főbb berendezési tárgyai maradtak. 1962 után a Dobó István Vármúzeum irodalomtörténész muzeológusa, Korompai János kezelte és bővítette a Gárdonyi-emlékhely gyűjteményét, elvégezte a hagyaték tételes nyilvántartásba vételét és rendszerezését. Az egykor nagy kiterjedésű Gárdonyi-kertet a 20. század során felparcellázták, de a megmaradt kert több fáját és cserjéjét még Gárdonyi ültette. A Gárdonyi fiúknak felépített új házat lebontották, helyén ma modern lakóépület áll.

• WEB: Magyar Wikipédia "Gárdonyi Géza Emlékmúzeum" szócikke (lekérés: 2023.07.06.)