Katonai emlékpark

Tapolca város történetében a katonai hagyományok kezdetei a 13. század időszakáig nyúlnak vissza az időben. E hagyományok első jelese Tapolca legkorábbi név szerint ismert földesura, Turul ispán volt, aki keresztes lovagként vett részt az 1217. évi szentföldi hadjáratban. E katonai múlt további korai jelképes mérföldkövei voltak a Templom-dombon az 1440-es években felépült templomerőd, majd az ugyanitt magasodó 16–17. századi török kori vár, illetve az utóbbi falai között szolgált végvári vitézek haditettei. A Rákóczi szabadságharc idején Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros lovasai csatáztak itt a császári erőkkel 1707 elején. A 18. század hosszú békés évtizedei után az 1790-es évektől a forradalmi Franciaország, később a napóleoni birodalom elleni hadjáratokban szerepeltek a városunkból katonának menő tapolcai férfiak. Az 1809. évi nemesi felkelés idején pedig ott küzdöttek a francia hadak ellen a győri csatatér június 14-i véres forgatagában Tapolca nemesi születésű gyalogos és lovas fegyveresei is.

Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc honvédseregében 379 tapolcai nemzetőr és 120 tapolcai honvéd szolgált. Honvéd gyalogosok, huszárok, tisztek és főtisztek s egy alezredes nevei jegyezték Tapolca szabad mezőváros szabadságharcosainak tiszteletreméltó névsorát. Hosszabb békeidő után az első világháború hívta hadi sorakozóra a város férfitársadalmát. 1914 és 1918 között szinte valamennyi tapolcai fiatal s idősebb férfiú megjárta az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének valamelyik fegyvernemét, csapatnemét, s Albániától Franciaországig a világháborús hadszíntereket. A gyalogsági katonák, huszárok, tüzérek, műszakiak, egészségügyiek mellett szolgáltak tapolcai katonák az osztrákmagyar légierő repülőcsapatainál, a haditengerészet csatahajóin, kisebb hadihajóin, de a tengeralattjárókon is.

Tapolca városvezetése már a 19. század végén szeretett volna állandó katonai helyőrséget a településre. Ez azonban csak 1937-ben sikerült. A kiépített három repülőtérre ekkor települt Szombathelyről a 3. bombázó repülőezred parancsnoksága és egyes alegységei, s ettől az évtől a katonai jelenlét folyamatos volt 2005 végéig. A tapolcai bombázócsapatokat 1941 őszétől a vadászkiképző pilótaiskola váltotta fel, amely a 2. sz. repülőjavító műhely mellett 1945 márciusáig állomásozott itt. A második világháborút követően rövid időre egy ejtőernyős zászlóaljjal folytatódott Tapolca katonatörténete, majd 1956-ig a 23. csatarepülő ezred és a 38. lövészezred, s kapcsolódó alakulataik alkották a helyőrséget. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc folyamán a helyőrség a forradalom oldalára állt, egyes részei ott voltak a fővárosi hadiesemények helyszínein.

Az 1960-as évek elejétől jelentős laktanya bővítési és fejlesztési munkálatok után rakétatüzér, később harckocsizó alakulatokat telepítettek Tapolcára. 1963-tól itt állomásozott a korabeli magyar haderő egyetlen, nukleáris robbanófejek célbajuttatására alkalmas harcászati-hadműveleti rakétadandára, az MN 1480. Az 1989/90. évi rendszerváltás utáni években több átszervezés követően, 1995-től a kiképzési feladatok kerültek előtérbe és 1997-től a két tapolcai laktanya, mint a Dunántúli Kiképzőközpont (2000-től Tapolcai Kiképző Központ) működött tovább az alakulat 2005 végén bekövetkezett átszervezéses felszámolásáig.

• Helyszínen kihelyezett ismertető tábla (Írta: Hangodi László)