Kemencei Erdei Múzeumvasút

A Kemencei Erdei Múzeumvasút (KEMV) a magyar vasúthálózatban 319-es számot betöltő egyvágányú, villamosítatlan, 600 mm keskenynyomközű vasút. A kisvasút menetrend szerint közlekedik áprilistól októberig, szabad- és munkaszüneti napokon. Az eredeti vonal nem járható be teljes hosszában, így a vasút jelenlegi hossza mindössze 4,1 kilométer. A Kisvasút napa minden év július negyedik szombatja. 1910-ben a Wolfner–Schanczer és fiai cég a falu déli részéről, az erdészeti telepről kezdte az építkezést: Kemence–Wirterház–Királyháza–Királykút (11 km) útvonalat építették ki. 1911-ben a Királyháza–Rakottyás (2 km) vonallal folytatták. Ezután a Tűzkövesi-Rakodó–Bangolák (1 km) szakasz épült ki. Ezt követte a fakitermelés helyére vezető ágak kiépítése Rakottyás és Szénoldal felé. 1913-ban kezdték Csarna-patak völgyében futó csarnavölgyi vonal építését, amely ma is a helyén van. Ezt a részt Csarnavölgyi Vasútnak nevezték. 1916-ban a talprakodói (0,8 km), a kettőshídi (1,2 km) és a rákospataki (2,0 km) mellékvonal készült el. 1919-ben a Hidi–Vint cég kivitelezésében épült az oltárkői (1,5 km), a hangyási (0,7 km) és a mogyorósi (1,2 km) mellékvonal. 1920-ban a királyházi részen az érsekség folytatta a gazdálkodást. Felújították a vonalat, a talpfákat sűrítették, a hidakat, átereszeket megerősítették. További vonalak építése 1925 és 1933 között történt. A hálózatot végig úgy építették, hogy a pályák fafeldolgozók felé lejtsenek. Így energiát csak a kocsik felvontatása igényelt. Egyes szakaszok igen meredekek. A fékezést homokozó falécekkel oldották meg: mikor a kocsi egy ilyen mellett elhaladt, a pályára homok szóródott, ez csökkentette a kocsi sebességét. A teljes hálózat 51,1 km hosszú volt. A végállomásokon (Kemencén és Királyházán) szolgálati lakást és műhelyt építettek. A csarna völgyi vonal végén volt a Dobó-istálló. A második világháború után az erdők állami kezelésbe kerültek. 1947-ben a kemencei vonalon először közlekedett motormozdony. A vonalakat folyamatosan korszerűsítették. A teherautók elterjedésükkel átvették a kitermelési helyek megközelítésének feladatát. Az 1960-as években megkezdődött a mellékvonalak és a Királyházi ág felszedése. Az 1970-es években már csak a csarna völgyi vonal üzemelt Kemence fatelep és Halyagos kulcsosház között. 1990-ben megrendelések hiányában hivatalosan is leállt a vonalon a forgalom. 1993 tavaszára a gondozatlan pálya állapota leromlott, félő volt a teljes megsemmisülése. 1995 áprilisában a hirtelen lezúduló eső felduzzasztotta a Csarna-patak vizét. A villámárvíz hidakat sodort el, továbbá hosszabb szakaszokon elmosta a töltést és a pályát. Az Ipoly Erdő Rt. üzemszünetet rendelt el. 1999 nyarán újabb, még veszedelmesebb áradás következett. Csak két híd maradt állva, de ezek is használhatatlanná váltak. Az 1990-es évek végére megváltozott az erdészet vezetőségének hozzáállása. Tárgyalások indultak az Ipoly Erdő Rt. és a Kisvasutak Baráti Köre (KBK) között a vasúti forgalom újraindításának lehetőségeiről. 2000-ben megoldás született: az egyesület jelképes összegért kibérelte a vasút telephelyét, és múzeumot hozott létre. Tavasszal megkezdődött a felújítás. A pályát először „Kemence–Strand-Godóvár” szakaszon újították fel, 2000. július 29-én adták át. Az 1-es, 2-es híd átadása, és a 3-as híd felújítása óta, 2004. június 3-tól a vonatok az ideiglenes Pityur-rétje végállomásig (3,3 km) közlekednek. A pálya további felújítása 2007 tavaszára elérte a Feketevölgy panziót. Az üzemengedély erre a szakaszra azonban csak 2009 márciusában lett kiadva, addig a vonatok még Pityur-rétje ideiglenes végállomásig közlekedtek. 2020-ban teljes vágányzár elrendelése mellett teljes pályafelújításra került sor. 2009 ősze és 2010 nyara között a kisvasút alsó, falubeli végállomásának otthont adó vontatási telep egy pályázat keretében nagymértékű felújításon esett át. A Feketevölgy panziónál 2015-re kiépült a kétvágányú végállomás, így a szerelvényeknek nem kell Godóvártól tolt menetben közlekedniük.

• WEB: Magyar Wikipédia "Kemencei Erdei Múzeumvasút" szócikke (lekérés: 2023.04.17.)