Dohány utcai zsinagóga

A világ második és Európa – az amszterdamival együtt – legnagyobb zsidó temploma. 1854–59 között épült romantikus stílusban, Feszl Frigyes közreműködésével, Ludwig Förster tervei szerint. A háromezer ülőhelyes zsinagógát erőteljes keleties hatás, sokszínű nyerstéglahasználat és a belső térben látható öntöttvas szerkezet jellemzi. A II. világháború idején itt volt a budapesti gettó határa.

A templom építésének előtörténete a XVIII századig nyúlik vissza. Ekkor Magyarországon két régi közösség, az óbudai és a pozsonyi tölti be a vezető szerepet a zsidóság életében. Bár a század első felében még a város területén való átutazásukat is megnehezítette Pest város tanácsa, a század végén, 1799-ben már 310 "megtűrt" és 765 időző (commoráns) zsidó élt Pesten, a Terézvárosban és a Lipótvárosban. A zsidóság körében a XIX. század első felében nagy társadalmi mozgás kezdődött, melynek során megnövekedett a településeken belüli létszámuk és társadalmi szerepük is megváltozott. Pesten 1827-ben már 5276, 1848-ban már több mint 10.000 volt a számuk – s a zsinagóga építésének idején – az 1857. évi népszámlálás adatai szerint – a pesti hitközség 23.101 főt számlált. A létszám növekedésével együtt jelentősen növekedett társadalmi súlyuk is, hiszen 1848-ban 114 keresztény nagykereskedő mellett már 126 zsidó kereskedő működött, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a városi tanácsban is folyamatosan szaporodott számuk. A zsidóság létszámának növekedése szükségszerűen magával hozta az ima helyek számának növelését is. Pesten az első imaházat – mely még nagyon szerény volt – a XVIII. század végén hozták létre. Az 1840-es években már egyre több kis imahely állt rendelkezésre, de még így sem volt elegendő a város zsidóságának létszámához viszonyítva az ülőhelyek száma, ezért főünnepek alkalmából pót imahelyeket kellett kialakítani, elsősorban zsidó nevelőintézetekben, iskolákban, árvaházakban. Az előzőekben említettek és a bécsi hitközség reprezentatív zsinagógájának 1826-ban történt felavatása megindította azt a folyamatot, mely a Dohány utcai nagyzsinagóga megépítéséhez vezetett. A bécsi zsinagóga megépítése fontos szerepet játszott az előzmények szempontjából, nevezetesen a bécsi zsinagóga mintájára – bár sok vita előzi meg – már Pesten is bevezették a megreformált istentiszteletet az 1828-ban felavatott Orczy-házbeli úgynevezett kultusztemplomban (cultustempel), ahol kórus kíséretében, tehát módosított formában tartották az istentiszteletet.

Az út innen már egyenesen vezetett egy új, nagy zsinagóga megtervezéséhez és megépítéséhez. Egy vallási és világi vezetőkből álló testület 1845-ben eldöntötte a templomépítést, mégpedig olyan zsinagóga építését, mely tiszteletben tartja a tradíciókat, de helyt ad a liberalizációs törekvéseknek is. Az istentiszteleteket orgona és énekkar alkalmazásával kívánták ünnepélyessé tenni. 1845. június 24-én, több évi fáradozás után sikerült templomépítés céljára megszerezni és az izraelita hitközség javára bejegyeztetni a telekkönyvbe az építkezéshez szükséges telkeket.

1854. elejére – sok vita és bonyodalom után – három terv állt a templomépítő bizottság rendelkezésére, Hild József klasszicista, Feszl Frigyes bizánci stílusú és Ludwig Förster romantikus-keleties, mór stíluselemekkel díszített épületterve. Ezek közül a bizottság Ludwig Förster (1797-1863) német építésznek, a bécsi Akadémia tanárának tervét fogadta el. Förster munkásságára az eklektika szeretete és az olasz reneszánsz formanyelve volt jellemző. A bécsi Ring és több bécsi középület tervein kívül, nevéhez fűződik az új, romantikus zsinagóga-építészeti irányzat. A Dohány utcai Zsinagóga közvetlen előképe a bécsi Tempelgasse-i zsinagóga volt, amely Ludwig Förster tervei alapján 1854-ben készült el. Annak alaprajza, öntöttvas támpillér rendszere, kétemeletes női karzata, moreszk díszítései mind megjelentek a Dohány utcai Zsinagógán is, melynek alapkőletételére 1854. szeptember 5-én került sor. Amikor Förster nem tartózkodott a helyszínen, az építési munkákat Wechselmann Ignác irányította, mint építészi művezető. A templom ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án, a zsidó nagyünnepek előtt került sor.

A Tempelgasse és a Dohány utcai Zsinagóga a következő évtizedek európai és különösen a magyarországi zsinagóga építés stílusának első, monumentális példái lettek, és erős hatásuk volt sok, későbbi zsinagóga tervre. Köztudomású például, hogy New Yorkban a Central Synagogue (East 50th Street) a „Dohány” közvetlen hatását mutatja.