Tihany Óvár sáncok

A kalderaperem maradványai

A félsziget alapját, a mintegy 100 m-re a felszín alatt húzódó felső-miocén sekélytengeri mészkövek és márgák alkotják, melyek triász üledékekre, permi homokkőre és fillitre rétegződtek. Az aljzatra pliocén-pannon üledékek hiátusos sorozata települt. (A pannon-rétegekben található a "tihanyi kecskeköröm" néven közismert kövület, a Congeria ungula caprae kagyló maradványa.) A Pannon-tenger visszahúzódását a bazaltvulkánosság megindulása követte, a vulkáni működés középpontja a mai Külső-tó helyén volt. Ekkor képződtek több helyen jól látható bazalttufa rétegek, vörös homokkő bombákkal. Az egykori vulkáni kráter peremének maradványai ma különálló hegyekként látszanak a Külso-tó körül: a Csúcs-hegy, a Nyereg-hegy, az Apáti hegy, a Kiserdő-tető és az Óvár.

Óvár

A félszigetet keleti oldalról határoló markáns gerinc, a Balaton felé néző festői bazalttufa alakzatokkal. Tetején fut végig a Balaton-környék legszebb vaskori földsáncmaradványa. Az egykori földvár maradványai közelében, ún. pannon gyepek találhatók, jellegzetes védett növényeik a hangyabogáncs, a nagy pacsirtafű, a tavaszi hérics, a nagylevelű madárbirs, a leánykökörcsin és a csillag gerebcsin. Itt él a hazánkban csak két helyen előforduló nyugati ajtóscsiga.

Az Óvár keleti oldalán 20 m magas bazalttufa sziklába vájt barlangok sorozata húzódik, ezek az ún. barátlakások. Egykoron feltehetően azok az orosz szerzetesek lakták, akiket I. András királyunk felesége hozott magával a kijevi nagyfejedelemségből. A cellacsoportokból ma már csak három látható, a többit az 1952. évi sziklaomlás betemette. 1984-ben régészeti és geológiai feltárást végeztek, melynek során több csontváz is előkerült. 1994-ben a sziklafalat és a még meglevő cellákat stabilizálták. A félsziget egyetlen rétegforrása, az Orosz-kút, mely a közelben fakad, róluk kapta a nevét. (Ma gyakrabban használják a Cyprián-forrás elnevezést.)