Nádas-tó (kiszáradt)

A levéltári kutatások során talált dokumentumok szerint a terület az elmúlt évszázadban vizes élőhely volt, melyet facsoportokkal övezett nedves kaszálók és legelők szegélyeztek. Az 1965-ös légifelvételek szerint a tóban víz van. Akik régebben élnek a településen, még emlékeznek, hogy az 1990-es évek közepén még az általános iskolások és gimnazisták környezetismereti és biológiai oktatás keretében gyakran látogatták a tavat, amelyben akkor még itt-ott szabad vízfelületek is mutatkoztak. Napjainkra ugyan ezek teljesen eltűntek, de tavaszi hóolvadások, vagy hosszantartó csapadékos időszak után a tó egyes pontjain kisebb fakadóvizek és zsombékos területek jelennek meg.

A tó kiszáradásának egyik oka a mesterséges módon felgyorsított feltöltődés és ezzel párhuzamosan a csurgalékvizek más irányú elvezetése volt. A száradó Nádas-tó jelentős része mára a vízi élet szempontjából lepusztult, degradált állapotba került. A tervekben szereplő célállapot egy olyan nyílt vízfelület és vizes élőhely létrehozása, melynek vízellátása folyamatos és természetes módon biztosított.

Az előzetes felmérések nyomán megállapítható, hogy a Nádas-tó és a környezetét alkotó védett terület (16,3312 ha) rehabilitációja esetén egy több mint 6-ha-os, részben szabad vízfelülettel rendelkezõ tavat lehetne kialakítani. Ez a teljes terület közel 40%-a! Ehhez kapcsolódna a fás és gyepes területek fenntartása, illetve a természetes növényzet regenerációjának (a szukcessziónak) beindítása. Az előzetes tervek szerint a tó nyugati részén lévõ fűzesek „fűzes szigetek” formájában maradnának meg, az egyes szigeteket fahidak kötnék össze, így a tó ezen részei bejárhatók lennének. A tó északi oldalán elhelyezkedő, ugyancsak fűzes „Madársziget” viszont csak csónakkal lenne megközelíthető, és madárvédelmi terület lenne, melyet a látogatók csak kutatási, természettudományos megfigyelési céllal közelíthetnének meg. A tó rehabilitációjának tervezésekor fő szempont lesz, hogy a meglévő fűzesek, valamint a tó- és sziget-szegélyeken megmaradó nádasok világába csak a legkisebb mértékben avatkozzunk bele. Az ilyen területen természetszerűen előforduló halfajok betelepítése a biológiai egyensúlyt, az „élő vizet” szolgálja majd — természetes védelem szúnyogok ellen!