Csornai Múzeum

A Csornai Múzeum a Rábaköz történeti, néprajzi értékeit bemutató gyűjtemény. Csornán, a Csornai Premontrei Prépostság épületének több évszázados falai között kapott otthont 1969-ben. Az első rendház 1180 körül épült, a jelenlegi késő barokk stílusú formáját 1802-1808 között nyerte el, amikor egy tűzvész nyomán újraépítették.

1948-ban Király János csornai bíró és Czinder György községi főjegyző Pozsgay Antal soproni alispán támogatásával a Rábaközi Tájmúzeum létesítésének szándékával írt kérvényt Ortutay Gyula miniszternek. Az előljáróság az 1932-38. között felépített, nyugati toronypárral ellátott „új” plébániatemplom egyik 60 m2 alapú toronyszobáját kívánta múzeumként hasznosítani. Ortutay Gyula miniszter a Néprajzi Múzeum népviselettel és a hímzőkultúrákkal foglalkozó szakmuzeológusát, Palotay Gertrúdot jelölte ki a gyűjtés-, illetve a múzeum megszervezésére. Palotay Gertrúd 1951-ben bekövetkezett halála után a koordinációs feladatok a megyeközpont múzeumára szálltak. 1963-68 között Németh Imre a XJM néprajzkutatója állt az ügy mögé, amely irányítása mellett – köszönhetően a csornai pedagógusok, elsősorban Beősze Antal munkájának –, realizálta az intézmény felállítását.

Csornán Beősze Antal nyugdíjas tanító irányítása mellett szisztematikus, körültekintő anyaggyűjtések, „expedíciók” folytak, melyeknek eredményeképp létrejött törzsgyűjteményünk.

Az anyag rendszerezése Szalontay Juditra várt, akit 1969-ben gyűjteménykezelőként helyezett Dávid Lajos megyei igazgató Csornára. 1969. június 22-én megnyílt az első állandó kiállítás a volt premontrei rendház (akkoriban járási tanács) északi szárnyának földszintjén. A kiállítást Pödör Pál nyitotta meg, aki két év múlva a várossá válás ünnepén első tanácselnökként a városi lét egyik pilléreként emlékezett meg erről. A klasszikus elrendezésű kiállítás többször jelentős változásokon esett át és folyamatosan növekedett területe is. Szalontay Judit gyűjteménykezelőből múzeumvezető, majd múzeumigazgató lett, illetve néprajzos szakmuzeológussá vált. A filiációs kis gyűjteményt 1990-re múzeummá fejlesztette – együttműködve a megyei szakmai és fenntartó szervekkel, egyensúlyban a városi vezetéssel, és az 1989-ben visszatelepedett premontrei renddel.

A múzeumi élet élénk volt, az állandó kiállítás mellett évente 3-4 önálló és befogadott időszaki kiállítást rendeztek, részt vettek az országos kezdeményezésű múzeumi programokban, szakmai konferenciákat rendeztek, és önálló kiadványsorozatot is megjelentettek (Csornai Múzeumi Füzetek 1-4.).

Az 1990-ben megrendezett néprajzi kiállítás Nívódíjat kapott, 2000-ben a múzeum az Év Múzeuma pályázat minisztériumi különdíjasa lett.

Az országos muzeológiai nagyválság Csornán is érződött: az intézmény 2005-ben gyűjteménnyé, majd 2007-ben kiállítóhellyé vált, amely folyamat hatalmas arányú szakmai-szervezeti visszaesést jelentett. A létszámleépítés mértéke 2005-ben 36%, 2007-ben további 33% volt, míg fenntartóváltás előtt, a megyei múzeumigazgatóság megszűnésének évére csupán 2 fő részmunkaidős teremőr maradt. Ez az időszak a múzeum történetének mélypontja volt.

Ugyanekkor e folyamattal összefüggésben 2012-ben megszűnt a megyei múzeumhálózat, az intézmény fenntartója 2013-ban Csorna Város Önkormányzata lett.

2015-től muzeológus foglalkoztatásával, illetve szakmai kapcsolatok segítségével sikerült népszerű és a szakma által is elismert időszaki kiállításokat építeni, fellendült az esélyegyenlőségen alapuló, nyitott szellemű múzeumpedagógiai tevékenység és intenzívebbé vált a kutatói munka is.

Az intézmény 2016-ban az Év Múzeuma pályázat 2. helyezettje lett, majd a nemzetközi Avicom-F@imp pályázaton ezüstérmet szerzett. A Premontrei Látogatóközpont kialakításába bekapcsolódva 2019-ben tartalmilag és szemléletében is új helytörténeti kiállítást nyílt. A magára találó intézmény évről évre szignifikánsan emelkedő látogatószámát a felújítás hosszú időszaka (2018. március – 2019. augusztus) megtörte, majd az újraindulás is kényszerű akadályt kapott a COVID járvány miatt 2020. március közepén. A Múzeum ezért Virtuális Múzeumi programjaival szólítja meg látogatóit.

A gyűjtemény dominánsan néprajzi, mellette a helytörténeti gyűjtemény tekinthető még jelentősebbnek. Kisebb arányban van jelen a képző- és az iparművészet, és mindössze néhány tárggyal képviselteti magát a természettudományi gyűjtemény. Kiegészítő gyűjteményként jelentős a könyvtár mellett az adattárak és a fotótárak gyűjteménye.

A néprajzi tárgyakon belül kiemelendők a viseleti textíliák, illetve jelentős a pásztorfaragás-, és a mestergerenda gyűjtemény is, valamint a dőri fazekasság hagyományait őrző Völcsey-műhely-, illetve az újító fazekasságot képviselő Kovács János-féle kerámiagyűjtemény.

A helytörténeti gyűjteményben az oktatástörténeti emlékek, a céhes emlékek, illetve a kereskedelemhez tartozó tárgyak csoportja (teljes berendezésű szatócsbolt) kiemelendő.

A képzőművészeti gyűjtemény legértékesebb részét Hertay Mária festőművész szakrális tematikájú alkotásai jelentik, illetve nagyobb arányban képviselteti magát egy helyi naiv alkotó, Horváth Róbert Lóránt, akinek agyagplasztikáit a lokálpatrióta üzenetei teszik értékessé.

• WEB: Magyar Wikipédia "Csornai Múzeum" szócikke (lekérés: 2023.07.10.)