Felsőrákosi-rétek természetvédelmi terület

A terület Budapest X. kerület északi határán, a Rákosi-réteken található, amelyet délről a Keresztúri út és kisebb gyártelepek, északról pedig a XVI. kerület közigazgatási határa övez. A védett terület a Rákos-patak mentén fennmaradt lápi élőhelyeket, közöttük lápréteket és égerligeteket foglal magába, amelyek számos védett állat- és növényfajnak nyújtanak otthont. Kőbányán, Budapest mértani középpontjától mindössze 5 km-re található, de növény- és állatvilága csodálatos szépségében maradt meg. Sajnos a legfajgazdagabb kiszáradó láprétek kimaradtak a védelemből és szomorú látni az ott végbemenő feltöltést, amelyet a ritkább lokális fajok kipusztulása követett. A Rákos-patak Rákoskeresztúr utáni szakaszon egy körülbelül 4-5 km széles völgyben folyik. A szabályozása előtt itt hatalmas mocsarakat, tavakat alkotott és megszámlálhatatlan oldalágra ágazott szét. A mocsarak a patakot egészen a torkolatig kísérték. Egyébként a középkorban a patak egy úgynevezett fattyú Duna ágba torkolt, ami a mai Nagykörút helyén húzódott, és így határolva a pesti szigetet. A patak két oldalággal torkolt ebbe a Dunaágba. Később mikor ez az ág már kiszáradt, a mostani helyétől délebbre folyt a Dunába. (volt idő szak amikor a kiszáradt ágba vezették a patak vizét öntözési céllal, így a patak a mai Boráros térnél ömlött a Dunába.) A terület a középkorban tehát egy rendkívül változatos vízi világgal rendelkezett, több régi forrás megemlíti hogy teknősök, vízi madarak és halak éltek a területen. Mivel nem volt szabályozva így a területen gyakoriak voltak az áradások így a pataktól távolabbi területek is folyamatosan nedvesek maradtak jó alkalmat adva a kaszálásra. A XVII. században a város terjeszkedése miatt megindultak a szabályozási munkálatok a patak árterén. Megkezdődött a mocsarak lecsapolása. Ezzel egyidőben megindult a patak csatornázott mederbe terelése, illetve a töltések felépítése. A XIX században indult meg a Rákosi rétek lecsapolása. A terület a Városliget, Hungária körút, rákosi rendező pályaudvar, a Kerepesi út által körülzárt területen és közvetlen környezetükkel együtt elnyúlnak egészen a város határáig, valahová Pestújhely és Cinkota vidékéig. Ez a hatalmas terület (1522 ha) teljesen beépítetlen volt akkoriban. A város fejlő désének érdekében muszáj volt rendezni a területet. A munkálatok a teljes befejezése elhúzódott az 1930-as évekig. Ekkora már az immár csatornában folyó patak medrének betonozása is befejeződött. A szabályozás előtti ősi állapotból őrzött meg valamit a kb. 15 hektár nagyságú (ma már védett) terület. Ezért kell a jelenlegi helyzetét fenntartani, illetve javítani rajta.