Cégénydányádi kastélypark

A Cégénydányádi park a 19. században épült, a reformkor idején, angol minta szerinti tájképi kertként, a Szamost kísérő puha- és keményfa állományú ligeterdők helyén, részben megőrizve az eredeti faállományt. A Szamos mellett elterülő parkot a környék ősi birtokosai, az egymással rokon Kende és Kölcsey családok alakították ki a két egymás mellett fekvő és később összeépült településen, Czégényen és Dányádon.

Az egykor 100 holdas parkot még Kende Zsigmond alapította a Szamos melletti ligeterdők (tölgy, bükk, szil, nyárfa) anyagának felhasználásával, a kor divatját követve, angol minta alapján.

Bár a sok hányattatásnak kitett park faállománya az elmúlt időszakok viszontagságai miatt eléggé megcsappant, de a park a még megmaradt faritkaságaival ma is sok élményt kínál az idelátogatóknak. A parkba belépve, a kastély előtti előkertben csodálatos vérbükkök (Fagus) bordós lombkoronája fogadja az ide érkezőt.

Az igazi különlegesség a kastély mögött található: egy közel 160 éves, 25 méter magas, hatalmas lombkoronájú közönséges platán uralja a tisztást. A közel 7 méter törzskörméretű fa három törzse fonódik egybe, hosszan kinyúló ágait rudakkal támasztották alá, így védve a leszakadástól. Az óriás platán azonban nem egyedüli itt 690 cm törzskörméretével. Rajta kívül még van itt egy 534 cm, egy 449 cm, és egy 487 cm törzskörméretű példány is.

A platánoktól kissé távolabb áll egy 180–190 cm törzskörméretű 12 m magas tiszafa. Rajtuk kívül, a parkban több termetes, öreg fa is található: 388 cm törzskörméretű szelídgesztenye, 365 cm törzskörméretű lepényfa, 235 cm törzskörméretű páfrányfenyő, vadgesztenyék, és egyéb öreg fák is.

A kert kialakításakor Kende Zsigmond úgy válogatta össze a fa- és növényállományt, hogy azok színben és formában is egymással összhangban legyenek, s minden évszak kínáljon valami látnivalót. A fák közül főként platánt, vérbükköt, amerikai kőrist, ezüsthársat ültetett, de a Szamos közelsége, a folyó árterének tápanyagokban gazdag öntéstalaja, az itteni bőséges esőzések, a nagy páratartalom, az ártéri erdők védőhatása következtében olyan fakülönlegességek telepítése is eredményes volt, melyek Magyarországon addig nem voltak megtelepíthetők.

A kert kialakítását hasonló nevű unokája is folytatta, aki főleg tűlevelűekkel gazdagította a parkot.

A varázslatos hangulatú angolkert a második világháború utánra szinte teljesen elpusztult. Az ínséges időkben a környékbeliek olyan fákat is kivágtak, melyekből az egész országban is csak az az egy példány volt. A közben 18 holdra zsugorodott park az 1970-es nagy árvíz idején újabb nagy megpróbáltatásokon ment keresztül. A még megmenekült, sarjadásnak indult fái sorsa szinte a végleges kipusztulás volt, mivel a lakosság ide menekítette állatait az áradás elől.

A park rekonstrukciójához 1984-ben kezdtek hozzá, számbavéve a megmaradt növényzetet, amely így is lenyűgöző szépségű. Az óriási platánok, vérbükkök, a tulipánfa, a vörös tölgy, a több mint 100 éves páfrányfa, a liliomfa, a mediterrán hangulatú szelídgesztenyék, a sok tűlevelű , virginiai borókafenyő, feketefenyők, a törökmogyoró, a kaukázusi szárnyasdió, a fák alatt itt-ott megmaradt erős, édeskés illatú jázminbokrok, a szabdalt levelű, piros termésű fürtösbodza, a fák alját tavasszal ellepő téltemető, melynek Magyarországon itt található a legnagyobb összefüggő állománya.

A parkot az Alföld egyik legszebb kastélyparkjaként tartják számon.

• WEB: Magyar Wikipédia "Cégénydányádi Kastélypark Természetvédelmi Terület" szócikke (lekérés: 2023.04.02.)