Pincehegy (sok-sok régi-új borospince)

A falu nevét először egy adománylevél említi 1286-ban. A mohácsi katasztrófa után Páty is török uralom alá került, lakossága kisebb - nagyobb megszakításokkal mindvégig a helyén maradt. Páty fennmaradása szempontjából évszázadokon át meghatározó volt a földművelő lakosság szakértelme és igyekezete. Az acélos búzáért, a zamatos borért messzi földről jöttek a kereskedők. A község borvidék jellege a XIX. század végén szűnt meg, egy nagy filoxérajárvány pusztította el a telepítéseket. A hajdan volt gazdák pincesorainak hangulata ma is megejtő. Több mint száz régi pince bújik meg a lombos fák között, várva a szomjazó vándort egy pohár jó borra. A hangulatos séta mellett a régi-új gazdák szívesen mutatják meg a környéket, ahol a Zsámbéki-medence egyik legegységesebben megmaradt pince-sora található.