Szent Lukács Gyógyfürdő

A gyógyfürdő a Margit híd budai hídfőjének közelében található. Itt található a főváros egyetlen melegvizes iszapfürdője. A hely gyógyvize és szolgáltatásai mellett arról is nevezetes, hogy a művészvilág kedvelt találkozóhelye.

A mai Lukács Fürdő környékén a XII. században betegápolással foglalkozó Szent János-lovagok, majd a rodoszi és máltai lovagrendek telepedtek le, akik kolostoraik mellé fürdőt is építettek. A török korban is működött a fürdő, de a feltörő források energiájának a lőporgyártásban és a gabonaőrlésben vették nagyobb hasznát, ugyanis őrlő malmot működtettek. Buda visszafoglalása után a fürdő kincstári tulajdonba került.

1884-ben Palotay Fülöp megvásárolta a kincstártól, ezzel átalakítások sora vette kezdetét. Felépült a gyógyszálló, modern vízgyógyászati osztályt létesítettek, és átépítették az uszodát. A világ minden tájáról érkeztek ide a gyógyulni vágyók, akik a sikeres gyógykúrát követően márvány hálatáblákat helyeztek el a fürdő udvarának falán.

A fürdő ivócsarnoka 1937-ben épült. Budapesten 1979-ben a Lukács Fürdőben jött létre az első komplex gyógyfürdőellátást biztosító részleg (nappali kórház). 1999-ben került sor az uszodai szabadtéri medencék korszerűsítésére.

Tömegközlekedéssel: 9-es, 26-os, 86-os, 160-as és 260-as autóbusszal, a 4-es és 6-os villamossal, valamint a szentendrei-békásmegyeri HÉV-vel a Margit híd megállóig