Abaligeti cseppkőbarlang

Az Abaligeti-barlang a Mecsek hegység leghosszabb, patakos barlangja. A barlang és egyhektáros felszíni területe 1982 óta Magyarország fokozottan védett természeti értékei közül az egyik. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében áll. Kiépített főága kb. 466 m hosszúságban a kirándulók számára szakvezetéssel látogatható.

Abaligeten, a Mecsek hegység ÉNy-i részén található Bodó-hegy oldalában helyezkedik el a barlang, amely triász anisusi szürke mészkőben alakult ki. A bejárat 219 m tengerszint feletti magasságban található. A Nyugati 2. számú oldalág végének befoglaló kőzete konglomerátum. Vízgyűjtőterületének jelentős része a jakab-hegyi antiklinális homokkövén helyezkedik el. Az Abaligeti-barlang idegenforgalom számára nem megnyitott részei a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével tekinthetők meg.

A barlang bejárati, 25-30 m hosszú része (a szelvény tágítása ellenére) nagyon alacsony, ezért az csak meghajolva járható. A barlangbejárattól kb. 40 m-re van a Keleti oldalág, ami valószínűleg egy ősi forrásjárat, bejárata. 77 m-re a magasan elhelyezkedő Kőhíd figyelhető meg, amely a patak régi szintjét jelzi. A Kőhíd bal sarkában egy sisak alakú cseppkőképződmény, a Korona látható, melynek letördelték alsó részeit. Tovább, kb. 18 m-re a Pisai ferdetorony vakkürtője nyúlik 15 m magasra. A bejárattól 160 m-re, a főjáratban fent lévő Flórián szobra nevű képződménnyel szemben táplálja a patakot a Flórián-kút vize. Itt van a barlang egyik legtágabb terme, ahol asztmás betegek gyógykúrája történik. Tovább haladva a nagyon kanyargó folyosóban egy tekintélyes nagyságú, sérült cseppkőképződmény, az Elefántfej vonja magára a látogatók figyelmét. Füléből és ormányából nagy darabok hiányoznak. A kanyarban a mennyezetről leesett több tonnás sziklatömb (Kriptafedő), egy szűk rész után a falból kiugró sziklapárkányok (Hajóágyúk vagy Krokodilusok), néhány méterrel odébb, a szűkülő járatban pedig egy beékelődött sziklatömb (Lebegőkő vagy más néven Hűtlenség sziklája) figyelhetők meg.

A bejárattól kb. 300 m-re van a Karthágó romjai kőtömbcsoport, amely hatalmas, egymásra zuhant kőtömbökből áll. Itt kezdődik a barlang Nyugati 1. oldalága. Tovább haladva a 25 m magas Kürtő vehető észre, amely megközelíti a felszínt. A Kürtőn át nagy esőzésekkor víz zúdul a barlangba a kürtő felett található dolinából. Az alig 30 m-rel odébb lévő Könyvtárban megint megfigyelhetők hatalmas, mennyezetről levált, majd egymásra zuhant kőlapok (könyvek). Kölesi Vince ezen a helyen lapos kőtáblákból emberkéz által rakott lépcsőket talált, amik még az 1900-as évek elején is megvoltak, de napjainkra (valószínűleg az 1950-es években történt kiépítéskor) eltűntek. A barlang Nyugati 2. oldalágának torkolata itt nyílik.

Tovább haladva, a bal oldali falon cseppkőkéreg (Niagara-vízesés), majd a főág végpontján a barlang egyik legnagyobb terme (Nagy Dóm) helyezkedik el. Formáját omlások, felszakadások alakították ki. A barlang főágának eredeti, szifonos vége (466 m) a jobbra nyíló Pokol torka után kb. 40 m-re fekszik. A barlangi patak vize innen bukkan elő. A Nagy Dómból karcsú, rozsdaálló acélból készült lépcső vezet fel a 18 m-rel magasabban húzódó, 1954-ben felfedezett Nagy-terembe. A terem egyik végén egy hatalmas, 30 m³-es leszakadt kőtömb emelkedik, másik végén pedig a barlang cseppkövekben leggazdagabb (szép cseppkő-bekérgeződések, függőcseppkövek és állócseppkövek) része van. A vendégek idáig jutnak el a túrán, majd a bemutatott útvonalon térnek vissza a felszínre.

Az Abaligeti-barlang élővilágának átfogó felmérését Gebhardt Antal végezte el, aki 1934-ben szisztematikus gyűjtőmunka eredményeként 190 állatfajt írt le a barlangban, köztük bogarakat, pókokat, aprófutonc féléket és a patak vizében egyedülálló vakbolharák fajokat, például a róla elnevezett Niphargus forelli gebhardtit és vak víziászkákat. A barlang jelentős téli denevérpihenőhely. A kutatók 19 olyan denevérfajt figyeltek meg, amelyek csak barlangban telelnek, vagy szaporodnak. Ezek közül időnként a nagy patkósdenevérek és kis patkósdenevérek a kiépített szakaszokon is láthatók. A nagyobb testű emlősök közül a nagy pele nyomait rendszeresen látni a barlang belső részein és nemrég egy vidra család is a barlangba költözött a szomszédos horgásztóból.

1921-ben volt először Abaligeti-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul az Abaligeti-barlang az irodalmában A1 (Szabó Pál 1961), Abaliget Cave (Kordos 1977), Abaligeti barlang (Kadić 1922–1925), Abaligeti-cseppkőbarlang (Barbie 1936), Abaligeti cseppkőbarlang (Szeghalmy 1937), Akácos-víznyelő (Havasi, Székely, Salamon 2003), Nagy Paplika (Bertalan 1976), Nagypaplika (Kaán 1931) és Paplika (Polgárdy 1941) neveken is.

WEB: Magyar Wikipédia "Abaligeti-barlang" szócikke (lekérés: 2023.03.25)