Szigligeti arborétum (kastélypark)

A szigligeti Alkotóház vagy Puteani-Esterházy-kastély a lengyeltóthi Lengyel-, majd a Puteani, végül az Esterházy-család szigligeti uradalmának központja volt. A késő barokk nemesi kúriát feltehetően 1785-87 körül építtette a (1778 után bárói) lengyeltóti Lengyel család.

1932-ben Esterházy Pál meghalt, a kastélyt özvegye, Deym Izabella grófnő örökölte, aki 1945-ig élt itt. A földbirtok (csak Szigligeten 3639 hold) a gróf unokaöccsének fiára, Esterházy Jánosra szállt, aki szintén Szigligetre költözött és a kiskastélynak is nevezett tiszttartói házban lakott a családjával. A főkertész ekkor Talabér Gábor volt, aki a park gondozása mellett a jól jövedelmező 6 holdnyi kertészetet is vezette. A világháború után ő akadályozta meg a kastélypark kiirtását.

A tájképi kert ma 9,2 ha területű, legkorábbi ültetvényei a telekhatáron futó Tapolca-patak partján láthatók (tiszafák, fehér nyárak, vadgesztenyék, kocsányos tölgyek, hársak, bükkök). A 19. századi fenyőtelepítések következtében ma az ország egyik legnagyobb fenyőgyűjteménye látható (120 körüli fajszám), a fajok összszáma kb. 520. A kert 1954 óta védett, 1997 óta fokozottan védett. Legmélyebb részén 1962-ben kis tavat alakítottak ki, szigetén hatalmas platánnal.

• WEB: Magyar Wikipédia "Szigligeti Alkotóház" szócikke (lekérés: 2023.04.04.)