Gorsium római település romjai

Gorsium-Herculia Magyarország egyik legjelentősebb római kori romterülete. A mai Tác település közigazgatási területén található, Székesfehérvártól körülbelül 10 kilométerre délre. A katonai táborból várossá fejlődő Gorsium (mely egyes vélemények szerint ekkor a Herculia nevet kapta) a késő római korra Pannonia egyik legnagyobb és egyik leggazdagabb településévé vált, lakói római polgárjoggal rendelkeztek. Falai között több császár, köztük Traianus, Septimius Severus és Caracalla is megfordult. Stratégiai és közlekedési csomópont jellegét tekintve a Géza fejedelem által alapított Székesfehérvár római kori előzményének tekinthető.

A romterület kezelője a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, mely a közelmúltban jelentős fejlesztéseket hajtott végre, így korszerű körülmények között tudják bemutatni a város maradványait, az újonnan épített kiállítótérben pedig állandó és időszaki tárlatokat rendeznek be. A régészeti parkban emellett minden év tavaszán megrendezik a Floralia nevű tavaszünnepet Septimius Severus császár 202. évi látogatásának emlékére.

A mai romterület a Római Birodalom idején Pannonia Inferior tartomány egykori közigazgatási, később vallási központja volt.

A város nevét a III. század végén megjelent Itinerarium Antonini, (római útikönyv) leírásából ismerjük: „Gorsium”, illetve „Gorsio sive Hercule” megfogalmazásban (sive jelentése: és, vagy). A kettős megnevezés a 260-as szarmata dúlás nyomán felépülő város régi, közhasználatú és az új, hivatalos elnevezésére utalt.

A rómaiak megjelenése előtt a terület a kelta civitas Eraviscorum-hoz tartozott. Az I. század közepén az Aldunáról idevezényelt ala Scubulorum elnevezésű légió két út keresztezésében (Sopianae-Aquincum, Sopianae-Brigetio) árokkal és palánkfallal körülvett katonai tábort épített. Az itt állomásozó mintegy 500 fős lovascsapat (ala) feladata a sárvízi átkelő védelme és a tartomány belsejének védelmében az ide befutó útvonalak mentén őrszolgálat biztosítása . A Duna parti limes teljes kiépülése után már nem volt szükség a belső katonai biztosításra, így az akkor itt állomásozó csapatot tovább vezényelték a birodalom más területeire.

A felszámolt castrum helyén 103-tól új város építését kezdték meg. Traianus császár Gorsiumot jelölte ki az ugyanebben az évben megszervezett Alsó-Pannónia (Pannonia Inferior) provincia tartománygyűlésének (concilium provinciae) székhelyéül.

Ma még nem bizonyított, mikor kapta meg a település a városi (municipium) rangot. Tóth István ókortörténész Hadrianus 124-es pannóniai szemleútjára datálja . Az elkövetkező években kiépült település virágkorában elérte a 400 hektárt. A „szent kerületen” belül hatalmas csarnokokat emeltek a tartománygyűlés és a császárkultusz ceremóniáinak megrendezésére. Az ünnepségek fényének emeléséhez elengedhetetlen cirkuszi játékok megrendezésére 20 000 fő befogadóképességű amfiteátrum épült.

A markomann-háborúkban (167-180) a szarmaták felgyújtották a várost. Ekkor nemcsak a külső negyedek égtek porrá, de a szent kerületben is nagy pusztítást végzett a tűz. Ezt a csapást hamar kiheverte a város. Helyreállították a császárkultusz épületeit. Ekkor újult meg a tartománygyűlés csarnoka is. Ezt követően 90 évig a severusi kor virágzását élte a város. Az afrikai származású felső-pannóniai helytartóból lett császár, Septimius Severus kiváltságok sorával hálálta meg az őt trónra segítő katonaság szolgálatait. (A katonák zsoldját 1/3-ával megemelte, melyet később újabb zsoldemelések követtek. A fizetőképes kereslet ilyen mérvű növekedése ösztönzőleg hatott a teljes gazdaságra. Fitz Jenő professzor a 193-284 közötti kort a „Pannonok évszázadának” nevezte.)

A császár 202-es pannóniai látogatása alkalmából, az uralkodó költségén építették újjá az istenné vált császárok templomát. A vicus vályogból épült házainak nagyobb részét is ebben az időszakba építették át tartósabb építőanyagból.

258-ban egy gyorsan levert polgárháború veszélye elől a föld alá menekítették a városi tanács pénztárát. A 3134 db dupla dénár 1725 évvel később, az ásatások során került elő.

Sokkal komolyabb volt a két évvel későbbi szarmata-roxolán-támadás. Az egész Pannóniát sújtó fosztogatás során Gorsiumot a földdel tették egyenlővé a barbárok. Az ezt követő, az egész birodalomra kiterjedő gazdasági politikai és katonai válság mintegy három évtizedre elhúzta a helyreállítás megkezdését. (Barkóczi László elmélete szerint ebben az időben hurcolták el a dunaparti erődítmények sürgős helyreállításához a szentkerület leomlott kőanyagát.)

A III. század utolsó éveiben ismét központi akaratból épült újjá a város. Diocletianus utasítására a szentkerület romjait elegyengették és teljesen új koncepció szerint kezdték meg az építkezést. A fallal körülvett városrész továbbra is a provincia kiemelt települése maradt. Az új város új nevet kapott, Diocletianus császár társuralkodójáról, Maximinus Herculius-ról Herculiának nevezték el. Jelentősége valószínűleg ezután sem csökkent. (Fitz professzor teóriája szerint a négy részre osztott Pannónia Valéria provinciájának helytartója (praeses) Aquincumból a 290-es években áttette székhelyét Herculiába.)

Az ezt követő évszázadban a város folyamatosan épült-szépült. Helytartói rezidenciának alkalmas palotát emeltek, vele szemben testőrségi laktanya kapott helyet. A kereszténység térhódításával több ókeresztény bazilikát alapítottak.

A település hanyatlása a IV. század utolsó harmadában kezdődött. A provinciában megromlott közbiztonság a falakon kívül élőket lakóhelyük elhagyására késztette. A városon belül összezsúfolódott lakosság egyre igénytelenebb épületeket emelt. Az elhagyott házak helyén temetők létesültek. Ebben az időben a város valószínűleg püspöki székhely is volt. Valéria provincia területét a rómaiak 430-ban a hunok-nak engedték át. A város ekkor már régi méretének töredékére zsugorodott.

A honfoglaló magyarok helyben lakó részben/egészében keresztény népességet találtak. A leletek szerint nem is telepedett le nagyobb magyar népesség ide. Árpád és István inkább a forgalmas utaktól néhány kilométerre északra alapították meg székvárosukat. A Gorsiumi település-együttes helyén létrejött négy-öt kisebb község területén, a temetők tanúsága szerint a XVI. századig folyamatosan laktak.

• WEB: Magyar Wikipédia "Gorsium" szócikke (lekérés: 2023.03.27)