Török-kori (Első állandó) Tisza-híd maradványai

2003 augusztusában a folyó rendkívül alacsony vízállásának köszönhetően bukkant elő az a cölöpsor, amelyről azóta bebizonyosodott, hogy a történelem első állandó Tiszán átívelő fahídjának maradványai. A két független módszerrel (radiokarbonos: 1513-1581 és dendrokronológiai: 1558-1565) végzett kormeghatározás által kapott eredmények megegyeztek az írásos feljegyzésekben rögzítettekkel. A parthoz közelebbi cölöpmaradványoknak csak 10–30 cm-es darabjai, a parttól távolabbiaknak mintegy 40–60 cm-es részei is fennmaradtak. A cölöpök eloszlásának vizsgálatából kiderült, hogy eredetileg nem egy, hanem kettő, korban egymást követő hídról lehet szó.

Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy az ország történetét 1504 és 1566 között bemutató Memoria Rerumban az 1562-es esztendő első bejegyzéseként erről olvasni, de a kortárs Verancsics Antal egri püspök Miksa cseh királynak írt levelében is említi.

Az átkelőt 1562-ben állíttatta Güzeldzse Rüsztem budai pasa Mahmud szolnoki szandzsákbég hathatós támogatásával, tíz évvel az után, hogy a város török kézre került. Az átkelő hossza 110 méter lehetett, a szélessége pedig 5,5 - 6 méter. Nem tudjuk, hogy mikor pusztult el, talán 1595 őszén, amikor a császáriak Szolnokot megostromolták. Az 1500-as évek legvégén épült új híd jobb oldali hídfője már nem a várhoz, hanem a városhoz vezetett. A török uralom alól 1685. október 18-án szabadult fel a város. Az utolsó szandzsákbég, Musztafa menekülése előtt felgyújtatta a várat, a várost és a Tisza-hidat.