Fekete-hegy, hegyi tavak

A fennsíkon szétszórtan elhelyezkedő lefolyástalan mélyedések (úgynevezett kőtálak vagy krátertavak) keletkezése még ma is rejtély. Feltételezések szerint a bazaltláva-takaró kialakulásával egyidejűleg jöttek létre oly módon, hogy ahol a bazalt alatti alapzaton régi mélyedések voltak, azokat nem minden esetben tudta a bazaltláva teljes mértékben kitölteni. A tömör bazalt jó vízzáró, ezért a kis medencékben megmarad a csapadékvíz. (A Fekete-hegyről Szentbékálla felé vezető árok oldaláról a Bocskor-kúti forrás vize folyik le.) E változó vízállású tavakból jelenleg féltucatnyi látható a Fekete-hegyen: Bika-tó, Bonta-tó, Barkás-tó, Monostori-tó, Kálomis-tó, Kettős-tó.

Sötét árnyalatú, mégis átlátszó vizük kissé savas kémhatású, tipikus lápi víz. Az időnkénti kiszáradás ellenére gazdag élővilág alakult ki bennük. A tópark külső szegélyét általában magassásos mocsári növényzet alkotja, ami a víz mélyülésével zsombéksásos állományba megy át. Nyílt vizek csak a legmélyebb részeken találhatók. Ezekben csapadékos évek idején a mocsári kányafű és a mételykóró szaporodik el. Közöttük néha előkerül a védett buglyos boglárka, melynek a Fekete-hegyen van a legnyugatibb hazai előfordulása.

Nádasok, tavi kákások és gyékényesek csak a ritkán kiszáradó tavakban (Bika-tó) alakulnak ki. Ezek főleg a kétéltűek szaporodó helyeként jelentősek. A békák legérdekesebb faja a döntően alföldi elterjedésű vöröshasú unka, melynek a hegyen jókora populációi tenyésznek. A nyílt vízen tőkés récét és vízityúkot is láthatunk. A recsegő hangú nádirigó viszont csak ritkán kerül a szemünk elé.