Magyar Ferences Könyvtár Gyöngyösi Műemlék Könyvtára

A gyöngyösi ferences kolostor alapításának pontos időpontja ismeretlen. A rendház meglétének legrégebbi dokumentuma 1465-ből származik. Építéstörténeti kutatások alapján azonban valószínű, hogy I. Károly magyar király bizalmasa, Szécsényi Tamás, esetleg valamelyik leszármazottja, Szécsényi Frank vagy Szécsényi Simon parancsára kezdték el az építkezést. A könyvtár legrégebbi könyvei kézzel másolt kódexek voltak. Ám a könyvtár mai kódexei közül egyről sem bizonyítható, hogy már a 15. században is a gyöngyösi ferences kolostor könyvtárban volt. Ennek ellenére a Gyöngyösi Ferences Könyvtár az ország legrégebbi, a középkor óta megszakítások nélkül azonos településen működő könyvtára. Az vesztes mohácsi csata után a törökök rabolva, fosztogatva elözönlötték az országot, s Gyöngyöst is felégették. A ferences templom és kolostor több évre fedél nélkül maradt, de a szerzetesek nem menekültek el. Semmilyen adat nincs arról, hogy a középkori és kora újkori kolostorban hol helyezték el a könyvtárat. A bibliotéka legrégebbi katalógusa az 1613–1620 körüli évekből maradt fenn, s ebben mindössze 239 könyvet említ az írás. A könyvtár különös módon a török hódoltság vészterhes idejében gyarapodott a legdinamikusabban. A könyvek bejegyzései szerint sok művelt könyvolvasó és gyűjtő magyar ferences élt a 16–17. században, akik a legfrissebb teológiai és egyéb tudományos munkákat szerezték be. A könyvtár állományának gyarapodása a 18. század második felében változásokon megy keresztül. Ebben az időben mind nagyobb számban kerültek a gyűjteménybe világi témájú könyvek és folyóiratok, a magyar szépirodalom és szórakoztató irodalom alkotásai. A 18. század közepére a Gyöngyösi Ferences Könyvtár már a rendtartomány központi könyvtáraként számtalan olyan középkori teológiai könyvvel is gazdagodott, amelyek más rendházakból kerültek a gyűjteménybe. A 19. században – talán a jozefinizmus hatásaként – a korábbi passzív könyvtár gyarapítás megváltozott: egyre gyakoribb, majd rendszeres lett a könyvvétel. A könyvtár állományának összetétele megváltozott: kortárs és klasszikus szépirodalom, lexikonok, szótárak mellé a kor tudományos és egyházi periodikái is bekerültek. 1904-ben tűzvész pusztított Gyöngyösön. A tűz a rendházban, s így a könyvtárban is nagy kárt okozott. A ferences barátok a tűz fénye mellett, az életveszéllyel sem törődve az udvarra dobálták ki az értékes könyveket, hogy megmentsék azokat a megsemmisüléstől. A szerzetesek egész éjszaka mentették az értékeket. Másnap reggel a könyvtárban ismét tűz ütött ki, amelyet azonban sikerült idejében eloltani. 1915 júliusában újrarendezték a kolostor könyvtárát. A szovjet megszállás alatt a novíciusok elrejtették a könyvtár és levéltár néhány értékesebb darabját, a hittudományi főiskola tankönyveit, a teljes Patrologia Graeco-Latinát, valamint néhány fontosabb egyházi felszerelési tárgyat. A templom régóta használaton kívüli kriptájában és az oratórium helyiségébe vezető, de az 1904-es tűzvész óta elfalazva állott lépcsőfeljáróban falazták el a kimentett állomány egy részét, a másik részt megbízható világi híveknek adták megőrzésre. Amikor 1950-ben országszerte deportálták a szerzeteseket, az államosítók már csak a Gyöngyösi Ferences Könyvtár állományának egy részét találták meg. A gyöngyösi könyvtárat 1953. április 11-én vette át az Országos Széchényi Könyvtár. Az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába került könyveket 1979-ben szállították vissza a kolostorba. A könyvek között jelenleg öt kódex, 210 ősnyomtatvány és 189 régi magyar könyv található. Egyik legértékesebb darabja az 1462-ből származó Fustus Biblia, amely 1998-ban egy befalazott rejtekhelyről került elő.

WEB: Magyar Wikipédia "Magyarországi műemlék könyvtárak" szócikke (lekérés: 2023.09.19.)