Mithrász szentély

A Mithrász-szentély vagy Mithrász-barlang (latinul: Mithraeum) Győr-Moson-Sopron vármegyében található római kori emlék, Mithrász isten kultuszához köthető misztériumvallás egykori szertartási helye. A Fertő–Hanság Nemzeti Park, illetve az UNESCO világörökségi listára felvett Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj területén található, védőépülettel fedett szakrális építmény ritkaságnak számít, mivel Magyarország területén mindössze négy helyszínen ismerünk ilyet: itt, Szombathelyen, Aquincumban (ott viszont négyet) és Sárkeszin.

A leletegyüttes a magyar–osztrák határon, a Fertőrákost Fertőmeggyessel (Mörbisch am See) összekötő országút mellett helyezkedik el.

A részben más hasonló szentélyek alapján rekonstruált, észak-déli fekvésű kultikus hely keleti és déli oldala természetes sziklafal, az északi és nyugati pedig kőből épített. A belső tér hosszanti irányban két részre tagozódik, egy szűk előcsarnokra (pronaos) és a tulajdonképpeni szentély-helyiségre, amely keresztirányban szabályos pódium-cella-pódium hármas tagolást alkot.

A szentély-helyiséget az eredeti sziklatömbök alakjához és az általuk bezárt, a derékszögnél nagyobb szöghöz szimmetrikusan igazodva, trapéz alakúra építették, úgy, hogy a 80 cm-el mélyebb, 4,41 m hosszú cella egyenletesen 2,07 m szélessége mellett a két pódium a bejárat felé szélesedik: a hátsó falnál 0,63, illetve 0,87 m, a bejárati oldalon egységesen 1,75 m szélesek. A szentély teljes hosszúsága 5,22 m, szélessége a bejáratnál 5,22–5,38 m, a hátsó falnál 3,47 m. Nem tisztázott, hogy a szentély eredetileg milyen boltozattal, s milyen magasan volt befedve. A méretek csak igen kis, 18-20 főnél nem nagyobb közösség befogadását tették lehetővé.

Központi objektuma a bejárattal szemben található, a nyers sziklafalba vésett 2,20 m széles és 1,41 m magas dombormű, amely a bikaölő Mithrászt ábrázolja. A faragás elnagyolt, arra vékony stukkóréteget vittek fel a finomabb részletekkel, végül kifestették. Néhány helyen kettős gipszes festékréteg található, ami arra utal, hogy a domborművet egyszer felújították. A dombormű középen a frígiai ruhát, azaz hosszú testhez simuló nadrágot, hosszú ujjú tunikát, rövid köpenyt és csúcsos sipkát viselő isten egyik kezével hátrafeszíti a bika fejét, a másikkal leszúrja. Jobbról és balról található két, ugyancsak frigiai ruhás alak (Cautes és Cautopates) a pirkadatot és az alkonyatot testesíti meg a fel-, illetve lefelé tartott fáklyáikkal. Mithrász segítőjeként a jelenetben három állat is részt vesz: a sebből kicsorduló vért egy kutya és egy kígyó nyalja fel, miközben egy skorpió az állat nemzőszervébe harap. Azt jelezvén, hogy a cselekmény barlangban játszódik, a jelenetet fent egy íves párkány zárja le, két oldalán Sol, a napisten (balról) és Lurca, holdistennő (jobbról) mellképével. A keretléc alsó részén mindössze három szó olvasható ki: …FECIT INPENDIO SUO…, amiből arra lehet következtetni, hogy azt valaki saját költségén emelte.

A szentélyben egy sírt lezáró kisebb, 1,47 m magas, 1,03 m széles, feliratos márvány sztélé, valamint három-négy oltárkő is volt, rövidített felírásokkal.

Az előkerült leletek között volt még két kőoroszlán, egy ép és egy töredékes mécses, egy kb. 9 cm magasságú szürke bögre, továbbá 27 darab, párosával egymásra fordított peremes tégla alkotta hamvveder, mindegyikben egy-egy pénzérme. A hamvvedrek hármasával, kilenc oszlopban a cellában voltak elhelyezve. A nyugati pódium végében egy csontvázas sírt is találtak, ennek fedőlapjául szolgált a feliratos kultuszkép. Mivel más Mithrász-szentélyek esetében temetkezési lelet nem került elő, a kutatók eltérő véleménnyel vannak arról, hogy ezek a sírok a Mithrász-hithez köthetőek-e, vagy a kultusztól függetlenül, később kerültek oda. Abban mindenesetre egyetértenek, hogy a hamvvedrek nem utalhatnak rituális gyilkosságok, emberáldozatok maradványaira. A kor avatott szakértői a hamvasztással kapcsolatban úgy vélik, itt nem a kora császárkori római szokás felújításáról, hanem nagy valószínűséggel egy újonnan betelepített, barbár népcsoport saját temetkezési rítusáról van szó, a talált érmék időbeli eloszlása, valamint azok Pannoniában való használata szerint 364–383 körül.

Az eredeti leletek közül a 28 érme, amelyekről feljegyezték, hogy Gallienustól Probusig (254–282), illetve Liciniustól Gratianusig (307–383) összefüggő sorozatot képeztek, mégpedig olyan megoszlásban, hogy többségüket (16 darab) a 4. század második felében verték, a neves gyűjtő, Simor János győri megyés püspök gyűjteményébe kerültek, további sorsuk ismeretlen. A kőemlékek a Soproni Múzeum római kori kőtárában lelhetők fel, a Fabricius-házban.

• WEB: Magyar Wikipédia "Mithrász-szentély (Fertőrákos)" szócikke (lekérés: 2023.03.26)