Kunffy Lajos emlékmúzeum

A Balatonlellétől 11 km-re található Somogytúron Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész múzeuma. A falut a Kaposvárt Balatonlellével összekötő műút szeli át. Kunffy ismertsége a mai magyar társadalomban (életműve fényében) rendkívül szerény. Pedig életében “valaki” volt: jelentős személyiség, respektált világpolgár, elismert festőművész, a falu legnagyobb földbirtokosa 1905-1945 között. Festőművészként a “somogyi iskola” megbecsült tagjaként élte életét, aktív részt vállalva a megyei és az országos képzőművészeti eseményekben. Rippl-Rónai József, Vaszary János és a többiek mellett Kunffy művészetére ma már kevesebb fény jut, ami kétségkívül annak köszönhető, hogy nem tartozott a kor nagy művészeti újítói közé. Festészete bizonyos időszakokban széleskörű elismerésben részesült, de halálát követően társadalmi ismertsége fokozatosan csökkent, aukciós szereplései nem keltettek feltűnést. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban nagyobb számú festménye látható s a Nemzeti Galéria is több művét birtokolja. Számban legnagyobb gyűjtemény a korábbi lakóházában kialakított „Kunffy Lajos Emlékmúzeum“-ban látható (az itt kiállított gyűjtemény is a kaposvári múzeum tulajdonában van). Kunffy szerepe a somogytúri és a tágabb értelembe vett somogyi társadalmi életben jelentős volt. Ha időben három szakaszra osztjuk jelenlétét Somogytúron, akkor az első világháborúig tartó periódust talán a birtok és a helyi életforma kialakításának tekinthetjük, míg a második világháború végéig tartó periódus egyértelműen fénykornak tekinthető. Kunffy a két világháború között rendszeresen nagyszámú látogatót fogadott, festőművészeink jelentős számban vonultak fel otthonában. A második világháború veszteségei, valamint birtokának kommunizálása ellehetetlenítette egzisztenciális hátterét, s életének utolsó tizenhét éve szerény körülmények között telt. Személyét a rendszer felszippantotta, s a somogyi kulturális életben képzőművészeti társadalmi fellépésekre használta. A szocialista rendszerben befolyásos művésztársainak köszönhetően nyugdíjhoz jutott, majd házát megvásárolták és múzeumnak nyilvánították. Ez az aktus egyfajta politikai rehabilitáció is volt, és olyan pozitív lépés, aminek köszönhetően ma is egyben kezelhetjük a művész életkörnyezetét és fő műveit bemutató kiállítást.