Solymári Ördöglyuk-barlang

A Solymári-ördöglyuk Magyarország egyik, fokozottan védett barlangja. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai-hegységben, Solymáron helyezkedik el. Egy része idegenforgalmi célra ki van építve. Őslénytani és régészeti leletek kerültek elő belőle. Denevérek is előfordulnak járataiban.

A Budai-hegységben, a hegység É-i részén, a Zsíros-hegycsoport ÉK-i oldalában, 348 m tengerszint feletti magasságban található a főbejárata. Messziről is látható a 20. század elején felhagyott hatalmas kőfejtő, amelynek felső peremétől alig néhány m-re nyílik ez a bejárat. A főbejárat több mint 1,5 m-es, K-re tekintő és majdnem kerek nyílás. Másik, kisebb és boltozatos bejárata a Pipa, amely a főbejárattól ÉNy-ra 70 m-re található. A harmadik, legfelső bejáratát, a Rókalyukat, ami a főbejárattól Ny-ra 90 m-re és 20 m-rel magasabban nyílt, az 1950-es években bontották ki, de omlásveszély miatt az 1970-es években lebetonozták. A barlang mindkét járható bejárata le van zárva.

A barlang a Zsíros-hegyet alkotó triász dachsteini mészkőben alakult ki. Korábban víznyelőbarlangnak tartották, az 1950-es évek vizsgálatai azonban a hévizes eredetet támasztották alá. Az üregesedés egyesek szerint már a pliocénben, mások szerint a pleisztocénben indult meg, mintegy fél-egy millió évvel ezelőtt. A felfelé áramló meleg és a beszivárgó hideg vizek keveredése folytán újból oldóképessé vált víz bonyolult alaprajzú, térbeli labirintus-hálózattá tágította a repedéseket, hasadékokat. Ez a barlang mai képére is rányomja bélyegét: keskeny, magas folyosók, ezeket összekötő szűk járatok, a hasadékok kereszteződésében kialakult termek, függőleges szakaszok váltakoznak. A barlang magasabb részeire jellemzőek a gömbüstök, gömbfülkék.

A később szárazzá vált barlangot a felülről beszivárgó vizek alakították tovább, részben átalakítva az eredeti hévizes formákat. A hidegvizes tevékenység legszembetűnőbb nyomai a cseppkőképződmények, melyek a barlang egyes részein több négyzetméter felületeket is beborítanak, sajnos ma már erősen rongált állapotban. A folyosók falfelületein, kőzetélein gyakori kiválás a borsókő is, néhány mm-től a cm-es méretig. A barlang egyes részein gipsz kristálycsoportok is láthatók.

A bejárattól a Pihenőig minden nehézség nélkül járható, csak világítás kell. A bejárat néhány lépcsőjén az Előcsarnokba lehet lejutni. Balra a Pince mélysége sötétlik. Néhány méter után a Sikló, vagy más néven a Nagy-Kürtő betonlépcsői indulnak lefelé. Több forduló után lehet leérni a 15 m-rel mélyebben fekvő Kupola-terembe, ahol már néhány cseppkőképződmény is látható. Innen meredek vaslépcső vezet tovább, majd éles forduló után ismét betonlépcsők vezetnek az úgynevezett Pihenőbe. A könnyű túra itt véget ér. Ennek a túrának az időtartama kb. 20 perc.

A további, a Pipáig tartó részben lévő kiépített szakaszon barlangjáró alapfelszerelés szükséges. A Pihenő D-i végében levő nyílás a Cirkuszba vezet, melynek bal oldali párkányán, sodronykötél segítségével lehet a másik oldalra jutni, ahonnan kanyargós, szűk járat vezet az ugyancsak nagyméretű Labirintusba. Néhány méter után két létra, majd sodronykötél segítségével lehet felmászni a Szemüreghez, majd onnan ismét két létrán le a Guanó-terembe. Az innen induló szűk Cseppkő-folyosó, majd az ezt követő igen szűk Szuszogó a túra legkellemetlenebb része, melyen áthaladva létrán kell leereszkedni a magas Kulissza-folyosóba. Ennek végén kissé körülményesen lehet felkapaszkodni kb. 2 m-t, majd az elért kanyargós folyosó végén létra vezet a kijárat előtti vízszintes szakaszba. Itt lábbal előre kell lecsúszni a járat alakjára utaló Pipa elnevezésű kijáratba. Ennek a túrának az időtartama kb. 1 óra.

Az Ifjúsági Barlangtúra és Barlangi Sportterápia Egyesület vezet overallos sporttúrákat és gyerektúrákat a barlangba. A barlang további szakaszainak felkeresése barlangjárási gyakorlat vagy vezető nélkül nem ajánlott. Ezeknek a szakaszoknak a megtekintéséhez a barlang kulcsát és a látogatási engedélyt a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság adja ki.

Előfordul a barlang az irodalmában Devils Hole of Solymár (Kordos 1977), Ördöglyuk (Bekey 1913), Ördög-lyuka (Koch 1871), Ördöglyuka (Koch 1871), Ördöglyuk-barlang (Dudich 1925), Solymári-barlang (Kadić 1929), Solymári barlang (Tasnádi 1926–1927), Solymári Ördögluk-barlang (Barcza, Thirring 1920), Solymári Ördöglukbarlang (Barcza, Thirring 1920), Solymári Ördög-lyuk (Kordos 1978), Solymári Ördöglyuk (Dudich 1932), solymári Ördög-lyuk (Kordos 1984), Solymári Ördöglyuk-barlang (Szegő 1948), Solymári-ördöglyuk Cave (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989), Solymári-zsomboly (Kordos 1984), Teufels-Höhle (Arányi 1881), Teufels-Loch (Koch 1871) és Vörösvári-barlang (Kordos 1984) neveken is.

WEB: Magyar Wikipédia "Solymári-ördöglyuk" szócikke (lekérés: 2023.03.25)