Szent György-hegyi bazaltorgonák

A Szent György-hegy, a Balaton-felvidék egyik ikonikus tanúhegye. Lenyűgöző bazaltorgonáiról híres, melyek egyedülálló geológiai képződmények és kedvelt turisztikai célpontok.

Vulkáni eredet: A Szent György-hegy alapkőzetét a Pannon-tenger üledékei alkotják, melyre mintegy 3-4 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti pliocén időszakban vulkánkitörések sorozata során bazalt- és bazalttufa rétegek rakódtak. A Tapolcai-medence ekkori vulkáni tevékenysége során jött létre a hegy, mint egy alvó bazaltvulkán.

A "bazaltorgonák" létrejötte: A forró, több mint 1000 °C-os kőzetolvadék a földkéreg repedésein keresztül tört utat magának a felszínre, ahol találkozott a nedves, vizes környezettel. Ez gigantikus gőzrobbanásokat eredményezett. A kilövellő láva később megszilárdult bazalttá. A bazaltolvadék kihűlése során térfogatcsökkenés következett be, ami hatszögletű oszlopokká repeszte azt. Ezt a folyamatot vulkáni oszlopos elválásnak nevezzük. A fagy hatására a függőleges és vízszintes repedések tovább tágultak, amíg a bazaltplató pereméről azok "bazaltorgonák" formájában, akár 10-20 méter magas és 1,5-2 méter átmérőjű kőzetblokkokká nem váltak. Nevüket a templomi orgonák sípjaira emlékeztető formájukról kapták.

Elhelyezkedés: A leglátványosabb és legszebb bazaltorgonák a hegy északi oldalán találhatók, ahol az északi szél hangsúlyosabbá tette az oszlopok elválását.

A Szent György-hegyi bazaltorgonák a vulkáni tevékenység lenyűgöző emlékei, melyek nemcsak geológiai ritkaságukkal, hanem a környező táj szépségével is elkápráztatják a látogatókat, és fontos szerepet játszanak a Balaton-felvidék természeti és turisztikai kínálatában.

• WEB: Magyar Wikipédia "Szent György-hegy" szócikke (lekérés: 2025.07.11)