Tájház, néprajzi múzeum

A Balaton-felvidék népi építészetének ez a jellegzetes, a Közép-dunántúli háztípushoz tartozó emléke 1825-ben épült. A mellvédes, ívelt gádorú, szabadkéményes lakóház valamennyi helyisége (a kamra és a padlás feljáró kivételével) a folyosóról nyílik. A népi műemlékké nyilvánított épületet 1961-62-ben állította helyre az Országos Műemléki Felügyelőség múzeumi célra. Az 1967-ben megnyílt tájmúzeumban Nagyvázsonyból és a környező német telepítésű falvakból származó berendezést és gazdasági felszerelést állították ki. A környék egyik legelterjedtebb kézműves ipara a takácsmesterség volt, melynek szerszámai és Vázsony egykor igen gazdag céhes iparának fennmaradt emlékei is megtalálhatók itt.

Az épület volt istállójában egy nagyvázsonyi rézműves-dinasztia utolsó képviselőjének, Pintér Rudolf rézművesnek teljes szerszámkészlete látható. A rézműves edényeket készített, tetőt fedett. A bonyolult munkafolyamatokhoz nagyszámú, változatos szerszám készletre volt szüksége. A mesterséget kevesen gyakorolták, s elősorban városokban. Különlegességnek számít ez a nagyvázsonyi, jól felszerelt műhely, nagyszámú szerszám együttesével. Itt láthatjuk több szerszámán kívül üllőjét, fújtatóját, satupadját és egy pár régi szép munkáját.