Kanizsai Dorottya múzeum

Mohács város muzeális intézménye az 1923-ban alapított Kanizsai Dorottya Múzeum. A múzeum alapfeladata Mohács és környékének történeti és néprajzi kutatása, valamint Magyarország egyetlen délszláv bázisintézményeként a hazai horvátok, szerbek, szlovének tárgyi és szellemi emlékeinek gyűjtése, megőrzése, feldolgozása. Feladata továbbá gyűjteményi anyagának sokoldalú közzététele, az ahhoz való széleskörű hozzáférés biztosítása.

A Kanizsai Dorottya Múzeum szakmai besorolása: területi múzeum, nemzetiségi bázisintézmény. Gyűjtőterülete: Mohács város és a mohácsi járás közigazgatási területe, valamint az ország déli szlávok által lakott területei. Az intézmény dinamikusan bővülő, néprajzi és helytörténeti tematikájú egységekből álló gyűjteménye több mint 20000 tétel műtárgyat és írott dokumentumot, 23 000 darab fotográfiát, üveg-, és cellulózalapú fényképnegatívot, valamint 20 000 percnyi archív hanganyagot tartalmaz. Múzeumunk nemzetiségi néprajzi gyűjteménye az egyik leggazdagabb kultúrtörténeti anyag, amely vidéken megtekinthető.

Egy múzeum megalapításának gondolata valamilyen formában már igen korán jelen volt a mohácsi polgárság körében. Kezdetben mindez csak az 1526. évi gyászos mohácsi csatára való megemlékezés formájában jutott kifejezésre, de amikor a város környékén felszínre került egy-egy római-, vagy népvándorlás-kori tárgyi emlék, ez a szándék egyre erősödött. További ösztönzést jelentett Mohács és vidékének néprajzi gazdagsága is.

1907-ben, a Pécsett megrendezett országos kiállításra felállítottak egy sokác házat, amelynek berendezéséhez Mohács és környéke adta a legtöbb anyagot. 1923-ban – Rátkay István mohácsi hírlapíró szervezőmunkája révén – a Magyar Néprajzi Társaság soron következő vándorgyűlését Mohácson tartotta, mely esemény megadta az alapot a mohácsi múzeum létrehozásához. A sikeres rendezvényt követően a szervezők 1923. augusztus 12-én – a nagyharsányi, vagy második mohácsi csata emléknapján – megalakították a II. Lajos Múzeum Egyletet, amely a Kanizsai Dorottya Múzeum jogelődjének tekinthető. Két évvel később az egylet ugyanezen a néven múzeummá vált, melynek alakuló közgyűlését a Korona Szálló dísztermében tartották 1925. március 8-án.

A kezdeti gyűjtemény alapját Brand Ede mohácsi iskolaigazgató és igazgatóőr, valamint Ádám Imre kölkedi református lelkész magángyűjteménye képezte. Az első gyűjtemény csupán 3 szekrényt töltött meg, így könnyen elfért egy iskolai teremben. Később, ahogy a múzeum gyarapodott, kezdeti helye már szűkös lett, és mind gyakrabban kellett azt átköltöztetni új, és egyre nagyobb épületbe.

1949-ben a II. Lajos Múzeum Egyletet megszűntették, gyűjteményi anyagát államosították. Ettől kezdve Állami Múzeum néven működött tovább, melynek vezetésével Martinszky János festőművészt bízták meg. Az ő röviddel később bekövetkezett halála után, a már korábban is igen elhivatott Ete János vette át az intézmény irányítását (1963-ig). Ete János több évtizedig tartó tevékeny működése során Mohács történetének gyakorlatilag valamennyi szegmensét feldolgozta és megírta a város néprajzát is.

Az Állami Múzeum 1953-ban vette fel Kanizsai Dorottya nevét. A múzeum névadója Perényi Imre nádor özvegye, aki a mohácsi vész idején Siklós várának úrnője volt. A múzeumot 1963-ban a megyei múzeumi szervezetbe helyezték át, ezzel a pécsi székhelyű Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának tagintézményévé vált.

A Kanizsai Dorottya Múzeum megalakulását követően gyűjteménye évről évre gyarapodott, különösen azután, hogy 1965-ben Dr. Sarosácz György személyében hivatásos muzeológus került az intézmény élére. Ebben az évben alakították át múzeumi célokra a Szerb utca 2. szám alatti épületet, és ekkor nyílt meg a „Képek Mohács történetéből” címet viselő állandó kiállítás is.

A múzeum gyűjtőterülete kezdetben csak Mohács és a mohácsi járás térségére terjedt ki. Az 1970-es években azonban országos szinten megkezdődött a magyarországi horvátok, szerbek, szlovének néprajzi anyagának szisztematikus felgyűjtése, melynek kapcsán az egykori mohácsi városi múzeum 1975-ben a magyarországi délszláv népcsoportok országos gyűjtőkörű bázismúzeumává lépett elő. E szakmai besorolás eredményeként hatalmas kulturális értéket képviselő néprajzi anyag gyűlt össze az intézményben. Ugyancsak az 1970-es években Horváth Márta restaurátor és Késity György asztalos-segédrestaurátor egy korábbi magtárban olyan raktárt alakított ki, amelyben a gazdag gyűjteményt már korszerű körülmények között tárolhatták. Az intézmény műtárgyainak nagy része számos helyi, országos és külföldi kiállításon szerepelt, továbbá saját állandó kiállításai is voltak.

1976-ban, a mohácsi csata 450. évfordulóján Parádi Nándor és Szakály Ferenc rendezésében „A mohácsi csata” címmel nyílt állandó kiállítás, amely 2006-ig állt fenn a múzeum Szerb utcai épületében.

A Kanizsai Dorottya Múzeumot 2000 és 2019 között Dr. Ferkov Jakab etnográfus, történész-muzeológus igazgatta. Ferkov Jakab érdeklődési köre szerteágazó: megírta többek között a baranyai horvátok közművelődés-történetét a dualizmus korában, foglalkozott a mohácsi busójárás témájával, a mohácsi sokácok és a magyarországi szerbek történetével, a mohácsi csata hőseinek tiszteletére a városban emelt emlékekkel, a török idők utáni betelepítések témájával stb.

2013. január 1-jén a Kanizsai Dorottya Múzeum Mohács Város Önkormányzatának fenntartásába került. 2012-ben a helyi önkormányzat kezdeményezésére az intézmény egy újonnan tervezett és kivitelezett épületet kapott. Az 1200 m² alapterületű épület állandó kiállítása 2014-ben „Népek találkozása a mohácsi Dunánál” címmel nyílt meg, Ferkov Jakab rendezésében. Emellett sor került egy Látványtár kialakítására is, melynek földszinti részében a népi ruhatárolás bútorai kaptak helyet, galériáján pedig a mohácsi fekete- és mázas edénygyűjtemény, illetve egyéb kerámiák legszebb darabjaiból látható válogatás. A múzeum állandó kiállítása 2023-ban újult meg.

• WEB: www.kanizsaidorottyamuzeum.hu (lekérés: 2023.07.15.)