Remete-barlang

A Szentkúti-remetebarlangok mesterséges üregek, amelyek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Cserhát hegységben, Mátraverebélyen találhatók.

Mátraverebély Ny-i határában, a Meszes-tető (421 m) aljában található a csodatevőnek vélt forrása miatt híres búcsújáróhellyé vált különálló településrész, Szentkút. A Meszes-tető D-i oldalában fekszik az a mesterségesen kialakított üregcsoport, melyet ma Szentkúti-remetebarlangoknak neveznek, de korábban ezek is egy kisebb monostort, ún. cönobiumot alkottak. A Szentkúti Nagyboldogasszony-templom mögött lévő hídon kell átmenni, majd a Meszes-tető DK-i oldalán található jól kitaposott ösvényen lehet elérni a szentkúti völgyre néző üregeket.

Geomorfológiai vizsgálatok szerint, nagyon valószínű, hogy természetes barlang is volt a hegyoldalnak ezen a részén. A márgás, agyagos homokkőből álló sziklaletörésben az eltérő kötöttségű rétegek között kisebb-nagyobb deflációs mélyedéseket mart a szél. E hosszanti szélmarásos mélyedések létrejöttére éppen a jelenlegi remetebarlangok helyén volt a legalkalmasabb lehetőség. A feltételezhetően létező nagyobb sziklaereszeket bővítették, alakították át a kultikus céloknak megfelelően. Az üregek kialakításának kezdete szintén a múlt homályába vész.

A Szentkúti-remetebarlangok együttese jelenleg hét üregből áll. Nyugatról kelet felé: a Műhely, az Istálló, a közös előtérből nyíló Konyha és Központi Kápolna, a Vezeklő (korábban lehet, hogy Ikonosztáz), a Feszületes Kápolna és a Lakóbarlang az illemhellyel. A két első üreg igénytelen, ablaktalan cella, a többiek magasfokú technikai tudással és kifinomult esztétikai érzékkel kifaragott helyiségek. Sajnos a kulturálatlan látogatók névbekarcolásai szinte minden falfelületet beborítanak az oltár feszületétől az illemhely ülőkéjéig. 1996-ban részlegesen renoválták ezt az egyháztörténetileg nevezetes helyet.

A Magyarországon található, középkori három barlangmonostor (a Szentkúti-remetebarlangok, a Nagymarosi-remetebarlangok, a Tihanyban található Barátlakások) elhelyezkedésében, formájában és történelmében is hasonlít egymásra. Mindhárom meredek, könnyen faragható kőzetből álló hegyoldalban van. Az üregek egy sorban helyezkednek el (kis eltérés ettől a Nagymarosi-remetebarlangoknál van). Az üregek száma viszonylag kevés, 7 és 10 között változik, de fénykorukban sem lehetett e számok kétszeresénél több. Ezért, kis létszámú monostorokról van szó, melyek valamely közeli nagyobb monostor felügyelete alatt álló kolóniák, latinosan coenobiumok, a keleti egyházak szóhasználatában laurák voltak. Egy vagy két kápolnán kívül közösségi helyiségek (refektóriumok), ikonosztázok, lakócellák és raktárak tartoztak a kialakított, vagy átalakított üregrendszerhez.

Történelmük röviddel a kereszténység e tájon való megerősödése után kezdődött. Előbb a keleti egyház bazilita szerzetesei alakították ki, rendezték be egyházi célokra az üregeket. Aztán az 1056-os egyházszakadás után a bencések vették át e monostorokat, de a tatárjárásig együtt tevékenykedtek itt a keleti és a nyugati tanokat hirdető szerzetesek. A tatárjárás után a tihanyi és a nagymarosi barlangmonostor bencés, a szentkúti cisztercita felügyelet alatt álltak, de ők fokozatosan kivonultak a barlangmonostorokból, mert a római egyház vezetése egyre kevésbé nézte jó szemmel a remeteséget. A barlangmonostorok szervezett egyházi élete nagyjából a 14–15. századig tartott. Ezt követően azért még mindig akadt néhány szerzetes, aki önként vállalta a remeteéletet az egykor fényesebb napokat élt barlangmonostorok maradványai között. E tekintetben bizonyos kivételt Szentkút jelentett, ahol a bencésektől 1190-ben a ciszterek vették át a környék lelki gondozását, a remetebarlangok felügyeletét és ők kölcsönös együttműködést tudtak kiépíteni a barlanglakó remetékkel, amit aztán a 200 éve itt levő ferencesek is folytattak. Ennek köszönhető, hogy a három barlangmonostor közül Szentkút maradt fenn a legépebben.

1989-ben voltak először Szentkúti-remetebarlangoknak nevezve az üregek irodalmukban. Előfordulnak az üregek irodalmukban Béla-barlang (Bertalan 1976), Remete-barlang (Szathmári 1982), Remete-barlangok (Szathmári 1982), Remetelakások (Eszterhás 1988), Szentkuti-remetebarlangok (Kordos 1984), Szentkuti-remetelakások (Eszterhás 1988), Szentkúti remetebarlangok (Bertalan 1976) és Szentkúti Remetelakások (Eszterhás 1989) neveken is.

• WEB: Magyar Wikipédia "Szentkúti-remetebarlangok" szócikke (lekérés: 2023.03.25)