Szentbékkállai Kőfejtő

A Szentbékkállai Kőfejtő geológiai feltárásban egy közel Észak-déli irányú egykori völgy hosszmetszete tárul elénk, melyben a kitörésekhez kötődő üledékes kőzeteket (piroklasztitokat) láthatunk. A pirokraszt-ár ebben a völgyben haladt déli irányban, miután a vulkán nagy erejű kitörésének felhője összeomlott.

A község északi szélén lévő elhagyott kőfejtőt kulturális bemutatók, színházi produkciók bemutatására tették alkalmassá, többek között 1993ban 15 ezres tömeg előtt mutatták be az István a Királyt.

Szentbékkállai kőfejtő, egy vulkáni törmelékár története...

7,5 - 2,8 millió évvel ezelőtt a Balaton-felvidék délnyugati részén tűzhányók sokasága kelt életre robbanásos kitörésekkel, bazaltömlésekkel, a vulkáni működéshez kapcsolódó törmelékes üledékek megjelenésével. Az akkori táj - mai szemmel nézve - káprázatos lehetett, A Balaton déli partjától egészen a Kisalföldig terjedően mintegy 50 - 60 db vulkáni központ jött létre.

A Szentbékkállai Kőfejtő geológiai feltárásában egy közel észak-déli irányú egykori völgy hosszmetszete tárul elénk, melyben a kitörésekhez kötődő üledékes kőzeteket (piroklasztitokat) láthatunk. A piroklaszt-ár ebben a völgyben haladt déli irányban, miután a vulkán nagy erejű kitörésének felhője összeomlott. A megszilárdult kőzet rendkívül érdekes anyagokból áll: gyorsan kihűlő kőzetüveget, sötétszürke-fekete bazaltot, több tíz km mélységből származó, ritka ásványokat, a kitörés során felszakított kőzettöredékeket nagy mennyiségben tartalmaz. A vulkanizmus óta eltelt néhány millió év alatt a bazaltsapkás tanuhegyek - a nevükkel ellentétben - a felszíni eróziós hatások következtében alaposan lepusztultak.

Amikor a vulkánok kialakulásának okait, magyarázatát keressük, a megoldást sok esetben a kontinenseket és óceánokat alkotó kisebb - nagyobb kőzetlemezek mozgásában találjuk. A kőzetlemezek ütközése, egymás alá bukása, egymástól való távolodása vagy éppen elvékonyodása a Föld mélyében olvadékképződéshez (magmaképződéshez) vezethet, amely olvadékból - ha utat talál a felszínre - vulkáni kőzet keletkezik.

Többek között ilyen folyamatok határozták meg a Pannon-medence utóbbi több-tíz millió évének földtörténetét is. Kezdetben a Pannon-medencét alkotó kőzetlemezt a peremterületeken roppant erejű kompressziós (nyomó) erőhatások érték, amelynek végeredménye a kőzetlemezek egymás alá történő tolódása lett. Az alábukó kőzetlemezek által mélybe került víz és könnyen illó anyagok lecsökkentették a kőzetek olvadáspontját, ami az asztenoszféra részleges olvadásához, majd később, 12-20 millió éve többek között andezitvulkánok létrejöttéhez is vezetett, például a Börzsönyben vagy a Mátrában.

Részben az előző vulkanizmussal egyidőben, 13-18 millió éve a Pannon-medencét alkotó kőzetlemezre oldal irányú húzóerők kezdtek hatni, ami mély medencék kialakulását eredményezte, és ami fontosabb, elvékonyította az alattunk lévő kőzetlemezt. Az asztenoszféra feljebb emelkedett és a rá nehezedő "pokoli" tehertől részben megszabadulva részlegesen újra megolvadt.

A Balaton-felvidéki bazaltvulkánok kialakulására azonban még majdnem 10 millió évet kellett várni. Nagyobb tömegű magma akkor keletkezett, amikor a Pannon-térség alatti, kb. 1200 C fok hőmérsékletű asztenoszférába a Kanári-szigetek környékének nagy mélységeiből egy 200-300 C fokkal magasabb hőmérsékletű, un. forró köpenyáram érkezett.

A környezetünkben látható tűzhányók az itt létrejövő magmából táplálkoztak és működtek 2 - 5 millió évvel ezelőtt.